Vajon melyik kérés a jogosabb? Az, hogy a párunk ne igyon alkoholt minden nap vagy az, hogy a párunk ne szóljon bele, hogy mennyit iszunk?

Alkoholizmusnak alkoholizmus és jó lenne ha ez a párodban is tudatosulna.

Az teljesen más kérdés, hogy ez (még) szerencsére teljesen távol áll attól amit egy átlag magyar alkoholizmusnak nevez és (legyünk optimisták) egyáltalán nem biztos, hogy "olyan" alkoholista lesz belőle.

Van olyan alkoholista (tényleg!), aki soha az életben nem volt részeg! Teljesen jól el lehet vele beszélgetni, teljesen normális ember csak épp minden nap kell neki valamennyi alkohol, akkor van rendben, akkor tud aludni, stb.

Szóval nem feltétlen lesz részeges férj, de ettől még tönkre vágja az egészségét és tény, hogy függő, aki képtelen leszokni, ez pedig akkor is rossz, ha semmi más "hatása" nincs.

Legközelebb ha felhozod a témát, ne mérgesen add elő, hanem nyugodt körülmények közt hozd fel, amikor még nincs benne.

Mondd meg neki, hogy lehet neki ez nem nagy dolog, de neked igen, és bánt, hogy nem tud megtenni érted annnyit, hogy legalább a mennyiségen csökkentsen.

Ahogy elnézem a mennyiség nő, amivel alá van támasztva az, hogy mikor feltöltődik, nem érzi már a hatást amit szeret tőle, akkor emeli a mennyiséget. Erős elhatározás kell, és közös munka, hogy vajon mit pótol ezzel. Attól, hogy nem látszik rajta, előbb utóbb fog, ha így halad, és nem volna jó azt a szintet elérni. Ha nem akar érte tenni, akkor nem akar érted tenni, és az igaz nem válóok, de bekerül a pakliba a negatívumai közé.

Te nem úgy mentél hozzá, hogy ezt csinálta, ő változott, és nem kell, hogy elnézd, és hogy Ő csináljon nagy ügyet ebből. Ő kezdte ugyanis, és igazán tehetne értetek ennyit, hogy jobban érezhesd magad.

Remélem sikerül megbeszélnetek, és tenni is valamit !

Mi az, hogy melyik kérés jogosabb? Párkapcsolatban élsz, vagy egy jogi vitafórum főszereplői vagytok? Mert nekem utóbbi tűnik valószínűbbnek, ugyanis egy párkapcsolat nem erről szól és normális esetben nem is így működik egyik fél részéről sem.

Ha a párom szereti az italt, nem fogom azt mondani, hogy mondjon le róla a kedvemért. Az jogos, hogy ne ez legyen az élete központi része, ne részegeskedjen, ne nélkülözzön a család anyagilag, mert ő piára költi a pénz java részét. De ha csak arról van szó, hogy azért ne igya meg azt a sört, mert alkohol és fúúújjj, ha én nem szeretem, ő se szeresse, az már tényleg csak uralkodás a másik felett.

Másrészről ha én szeretek inni, a párom meg nem az az ivós fajta, akkor azért odafigyelek, hogy lehetőleg ne nagyon lásson részegen, ne járjak naponta a barátokkal sörözni.

Nem az a cél, hogy márpedig én megmutatom, hogy nekem van igazam, akkor is úgy lesz, ahogy én akarom, hanem az, hogy elfogadjuk a másikat, ugyanakkor ne éljünk vissza azzal, hogy a másik elfogad minket.

Szerintem csináld a terved szerinte. Mert ha pedig nem csinálod, akkor az alátámasztása annak amit hisz, és igaza is van, hogy időnként begerjedsz, előadod az elhagylak szöveget, és ezzel kész is vagyunk úgysem csinálod meg. Így szokott ez lenni legtöbb esetben. Épp mint a gyereknevelés. Következetesség. Nyugodtan lépj csak le, hagy érezze, hogy ejnye ennek fele sem tréfa. Ha megváltozik emiatt, és vissza akar téged, akkor nem kell félj attól, hogy megútál. Különben hagyott volna ott ahol vagy. Az azt jelentené elvileg, hogy téged választ. Mondd kerek perec, hogy te ettől félsz, mert minden lecsúszás fokozatosan történik, és ez a szitu fokozatosan romlik. Nem ivott először(legalábbis nem ennyit és így), nem így fogadtad el. Sajnos változások történnek az emberekkel, hol jó, hol kevésbé. A szeretetnek idővel mégis győznie kellene. És te nem leszoktatni akarod.

Mutasd meg, hogy el tudsz menni, hogy rájöjjön !