Mi okozhatja a kórnikus "panaszkodhatnékot"?
SZTK rendelőben vártunk, bejött egy 50 körüli nő, körbenézett, leült egy másik hölgy mellé és mindenféle nyitás vagy bemutatkozás nélkül ráborította az egész életét. Volt benne minden, nekem egyedül az volt belőle érthető/elfogadható, hogy fáj a lába (azért is jött oda). De mondta, hogy milyen bunkó a szomszédjának a gyereke, ő soha nem nevelte volna így a sajátját, stb.
Hangerőben se fogta vissza magát, fél órával később az egész váró tökéletesen tisztában volt a politikai nézeteivel, a szomszédaival, a "mai farkasvilággal", stb. A panaszok többsége általánosító, megfoghatatlan volt, "a mai világ", "az emberek", "az élet". Tehát nem konkrét sérelem vagy baj (kivéve a lábát). Áradt belőle a pesszimizmus és a keserűség.
Amikor a hallgatóságát behívták, azonnal átperdült egy másik hölgyhöz és folytatta, ahol abbahagyta. A hallgatóságát soha nem kérdezte meg, semmiről, ennyi erővel a csempének is mesélhetett volna. A váróban mindenki idegesen pillantgatott rá, de senki nem szólt semmit.
Később a férjemet leküldték röntgenre, amíg vártunk, ő is elkezdett valamiért panaszkodni, mire halkan mondtam neki, hogy ne kezdje, mert pont úgy csinál, mint a hölgy fent. (Őt is zavarta.) Pechemre utána vettem észre, hogy az említett hölgyet szintén leküldték és mögöttem ült fél méterrel. DE, ami a legmeglepőbb, utána hozzánk "csapódott" és kifejezetten figyelmesen, kedvesen viselkedett, nem panaszkodott. Pedig elég éles kritikát kapott tőlem - nem tudván, hogy mögöttem van.
válasza: válasza:Jaj de utálom ezt! Anyósom ugyanilyen, együtt élünk vele sajnos, állandóan csak arról tud beszélni, hogy milyen féj, most a lába, most a háta, aztán a keze, dereka, stb... Ha ezt befejezi, akkor a "mai világ", munka, főnöke, szomszéd, stb...
Agyamra megy, főleg hogy csak mondja, mondja, kérdezni nem kérdez szinte soha, panasz, panasz hátán.
Ha valamit elkezdek neki mondani, mintha nem is hallaná, és ismét belefog: "Nálunk a cégnél is ez van." ÉS már megy is tovább. Ha egyszer egy hónapban azt merem mondani, hogy fáj a hasam, az rá a válasza, hogy "Nekem meg fáj a lábam, derekam, kezeim, stb..." És már mondja is tovább.
Néha kikészülök tőle, és attól félek, nehogy rámragadjon ez a panaszkodhatnéka, nehogy még "elkapjam" tőle én is:))
Külföldieket tanítok magyarul, az egyik tanítványom mesélte, hogy magyar házvezetőnőjük van és minden reggel úgy indít, hogy mindhárom gyereket végigkérdezi, hogy "X nem beteg?", "és Y nem beteg?", "Z se beteg?". Csóri úgy jött hozzám, hogy annyit tudott magyarul, hogy "jó napot, köszönöm, kérem, nem beteg?" :)
Mondta, hogy nem érti, mert ritkán betegek a gyerekek, ha mégis, akkor úgyis szólnak. De a reggelét el tudja rontani.
válasza:Én is szeretnék panaszkodni, de nem látom értelmét, mindenkinek van gondja baja, fölöslegesen jártatnám a számat, úgy se érdekel senkit a bajom.
A sógornőm viszont be nem fogja a száját, ha kell ha nem beszél. Soha nem kérdezi senki. Igazán ő nem is mindig panaszkodik,hanem csak beszél,ami épen eszébe jut. (a virágok, a leves, az idő, a gyerekek, az autó, a gáz, a fogkefe, a járdáról) teljesen fölösleges dolgokról és nincs is értelme amit mondd.De sajnos soha nem hagyja abba, nem tudok tesómmal egy értelmes mondatot váltani ha ő ott van,mert közbe szól olyanokkal ami nem is oda vág.
Sztem kicsit fogyatékosak az ilyenek.
válasza: válasza: válasza: válasza:Ide költöző külföldiek szoktak ezen rendre meglepődni és többnyire értetlenül állnak a dolog előtt. Pedig az elsődleges kapcsolatuk magyarokkal a munkahelyük, ahol hasonló státuszban vannak, így még azt se mondhatom, hogy a vezérigazgatónak panaszkodik a takarító - érthető okokból.
Magamon is észrevettem, hogy amikor nálam vannak a tanítványok, feltöltődök energiával, mert mosolyognak, jó értelemben ambiciózus életszemléletük van és probléma esetén nagy energiákkal keresik a megoldást. Ami mostanában tűnt fel: ők is mesélnek, de meglepően sokszor a mindennapi apró örömökről. Volt, aki 40 évesen lelkesen jött, hogy látott itt egy madarat, a saját hazájában nincs ilyen, vajon milyen madár lehet, mert olyan szép mintája volt (később kiderült, hogy dolmányos varjú :)). Vagy azt, hogy a pénztáros szólt, hogy lejárt terméket vettek és ki tudták még a boltban cserélni. És tényleg örülnek ezeknek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!