Volt hogy nagyon rossz volt az életed de a végére minden megjavult?

Mivel Te se meséltél semmit magadról így konkrétumot nem írok, de nekem is volt ilyen.

Általános iskola végétől kezdve 19-20 éves koromig volt egy mélyrepülésem, aztán ráébresztettek és szépen kiástam magam. Darabonként raktam helyre az életemet.

Sikerült.

Nekem is volt ilyen, bár nem mondanám, hogy a végén vagyok 22 évesen :)

Gyakorlatilag a külvilág nem vett észre semmit, mindenki azt hitte, hogy tökéletes az életem, jó család, jó jegyek, blabla... A családomra tényleg nem lehet panasz, és jó fejem van a tanuláshoz, de érzelmileg szét voltam esve, nagyon labilis voltam.

A végére a megfelelési kényszeremből kialakult egy pánikbetegség, ki sem mertem szinte lépni, bemenni az egyetemre, stb... Igazából egész kicsi korom óta voltak erre utaló jelek, de kb fél évig volt igazán nagyon durva.

Most jól vagyok, vannak nehézségek, de kinek nincsenek? Boldog vagyok.

De semmi nem javul meg csak úgy, dolgozni kell érte, kezedbe venni az életed, amennyire a helyzeted engedi. Remélem neked is sikerül...

Húha! Az egész már ott kezdődött,hogy apuék rossz házasságába születtem. Kiabáltak, volt, hogy verekedtek is. Elég gyenge idegrendszerrel születtem, ebből is voltak gondok kis korom óta! Aztán 17 évesen jött egy hatalmas szerelem, aki rá egy évre öngyilkos lett. Összeomlottam, nyugtatókon éltem, öngyilkosságot kíséreltem meg. Egy évembe telt,mire összeszedtem magam! A főiskola sok jót hozott, ám párkapcsolatilag csak rosszat. Hülyébbnél hülyébb pasikkal jöttem össze, feküdtem le, iszonyatos szeretet hiányom volt. De egyik sem tudta megadni. Nem is akarta, a nagy része csak kihasznált!

Aztán megismerkedtem egy sráccal. Megijedtem, mert ő jó volt. Engem mindig a hülyék vonzottak. De ez a fiú kedves volt, nem vert át, eljött a randikra, és nem akart egyből megdönteni!

Mára már a férjem!:) 9 hetes vagyok, első babánkat várjuk. Egy csodálatos kertes házban lakunk, amit csinosítgatunk! Van jó munkánk, sok barátunk. És ami a legmegdöbbentőbb a szüleim ismét "vénségükre" egymásra találtak! Rendesen szerelmesek!:) Több, mint egy éve nem hallottam otthon még egy hangos szót sem! Olyan csodálatos életem van,hogy akad, amikor sírva adok érte hálát a jó Istennek! Tudom, a sok rosszért kaptam cserébe. Szóval kitartás! Mindig kisüt a nap!:))

A végére nem tudom, milyen lesz az életem, remélem, még messze járok tőle. :D

Igen, volt már olyan, hogy úgy éreztem, nem is érdemes folytatni, annyira a padlón voltam, nem is kevés ideig, aztán rendbe jöttek a dolgok és hirtelen jött minden: szerelem, boldogság, minden, ami kell. :)

Volt. Illetve még benne vagyok, de úgy érzem már nagyjából sikerült túljutnom a holtponton. De még vissza csúszhatok.

Jobb nem lett, csak más az életem. És én is.

De nagyon úgy érzem, hogy most fogok kapni valami újabb "ajándékot" ami visszalök a sz@rba.

27/N