Házastársatokkal együtt vagy külön hálószobában alszotok?

Minek oltjátok a kérdezőt, semmi elhidegülés nem lesz abból, hogy tekintettel vannak a gyerekre!

Mi együtt alszunk el, de éjjel átjön értem a pici (kétéves), visszakísérem a szobájába, és melléfekszem, amíg elalszik. Bizony, ha nagyon fáradt vagyok, megesik, hogy bealszom mellette én is, és reggel vele ébredek. Hol itt a gond?

Kedves kérdező, csináljátok úgy, ahogy nektek mint CSALÁDNAK a legjobb, és ne foglalkozz azzal, hogyan illene!

Lehet lepontozni. :)

evidens, hogy együtt...

szerintem ez olyan megalázó, hogy szeretkezésre bejön, aztán meg átmegy a másik szobába aludni... :/

Alvás közben úgysincs magánál az ember, úgyhogy szinte mindegy, hogy hol alszik.

A férjem is nagyon horkol, néha külön alszunk, egyébként egyáltalán semmit nem alszom éjjel. Ettől még szeretem, de nekem se jó, ha egy órányi alvással a hátam mögött kóválygok egész nap.

11:12

Végre egy normális válasz.

Elképesztő, hogy itt az "anyukák" többsége kivágná a pár hónapos csecsemőt a hálószobájából.

Az is pont olyan elképesztő, ha az "apuka" nem bírja elviselni a saját gyerekének a sírását.

Mi jó ideig megfértünk hárman, és fel se merült, hogy bármelyikünk is külön szobába menjen.

Ha minden rendben lenne, kérdező, akkor nem tetted volna fel a kérdést. Nyilván azért kérdezted, mert NEKED nem 100%-os így a helyzet, aggódsz miatta.

Egyszer-egyszer oké, de én nem szoknám meg a helyetekben, bármilyen kényelmes. Ha pár év múlva a gyerek metált hallgat, és a férjednek nem tetszik, mit csinál, elköltözik? - Jó, ez lehet, hogy nagyon kisarkított kérdés volt, csak azt akartam érzékeltetni, hogy a gyerek nemcsak a tied, hanem kettőtöké. Minden kényelmetlenséget közösen kell vállalnotok, és mindig több kényelmetlenség lesz (akárhány éves lesz a gyerek), mint akkor lenne, ha nem lenne gyerek.

Vannak biza. Egyik csoporttársam mesélte, hogy neki a szülei világ életükben külön szobában aludtak, és olyan 17-18 éves koráig el se tudta képzelni, hogy vannak olyan házastársak akik egy szobában alusznak, ezt undorítónak találta...

Én el sem tudnám képzelni, nálam ez annyit jelentene, hogy vége a kapcsolatunknak...:(

Mi most várjuk a babát, de én már eleve úgy rendeztem be a szobáját, hogy én a picivel fogok aludni egy szobában. A mi hálónkban nem fér el a kiságy, és tudom, hogy a férjem idegbajos lenne a sírásától.

Én se örülök, de így van. Legjobb lenne mindhárman együtt, de ismerem a férjemet, és nem akarok fölösleges veszekedésekbe belemenni.

Ő azt akarta, hogy mi ketten aludjunk a saját szobánkban, a picike meg egyedül a másik szobában... Na nem.

Kedves Kérdező! Ne foglalkozz senkivel, mindenki úgy éli a magánéletét ahogy tudja. Elárulom mi is KÜLÖN szobában alszunk az alábbi okok miatt:

3 hónapos a kislányunk, a lakásunk meg pici, illetve úgy lett berendezve, hogy sehogy sem lehetett megoldani, hogy 2 személyes felnőtt ágy+ gyerekágy egy helyiségbe beférjen. Így én a kisszobában egy egyszemélyes heverőn alszom a kislányommal (ő a saját ágyában), éjszaka kényelmesen pelenkázom, szoptatom, apa meg pihenten mehet reggel dolgozni. Nekünk ezzel semmi problémánk, TUDJUK, hogy ez egy átmeneti időszak és a gyerek miatt most nem a saját érdekeink állnak első helyen. Igen, jó lenne együtt aludni, de most ez nem megoldható.

Amúgy meg hál'istennek tündéri babánk van aki sokat alszik napközben is és este is hamar és könnyen elalszik, úgyhogy minden maradék időt együtt töltünk, összebújva és dolgozunk a kistesón:))