Mit tennétek? Csak őszintén, bírom a kritikát. :}

nem tudom, h együtt éltek-e, ha már legalább 1 éve igen, akkor tulajdonképpen ismeritek egymást eléggé. persze ez sem garancia a boldogságra, de ha szereted, akkor menj hozzá feleségül.

más kérdés, hogy én nem kezdenék apám korabeli emberekkel...

Ez a férfi az apád lehetne, és komoly gondok vannak vele, ha ő nem érzi magát egy generációval érettebbnek nálad. Az ő szemében te gyerek vagy, egy fiatal lány, akivel nagyon jól járna, hiszen kedves, okos, vállal érte minden nehézséget, továbbá nem kell különösebben tenni érte semmit, ugyanis nincs elég élettapasztalata ahhoz, hogy túl nagy elvárásai vagy igényei legyenek vele szemben. Simán el tudom képzelni, hogy szeret, de nem mint egyenrangú társat.. Egész életedet irányítgatná, hiszen ő már keresztülment mindazon, ami neked csak most következik, és meg akarna óvni a kudarcoktól. Kérdés, hogy így lehetsz-e önmagad, vagy pedig pontosan úgy élsz tovább, mint gyerekként, mikor még az apád óvott téged ugyanígy?

Őszinte kritikát kértél, így ne haragudj, de leírtam a véleményemet. Te biztosan tökéletes vagy számára, de korántsem biztos hogy neked is megfelelő partner lenne ő hosszú távon.

A korkülönbségen túl másik probléma is van, ami nagyon negatívan hat még a kapcsolatra: Túl fiatalon ismerted meg őt. 15 éves korod óta - felnőttkorod első pislákoló pillanataitól kezdve - ezt a férfit látod magad előtt, mint elérhetetlen, plátói szerelmet. Ő volt a férfi előtted mindig.. nem ismerhettél meg másokat vagy más komolyabb kapcsolatokat, hogy tudd, milyen lenne, ha együtt élnétek meg az életeteket. Nincs kihez hasonlítanod, nem ért még kudarc, nincs élettapasztalatod. 2 éve vagy együtt vele, még ki sem nőttél a tinikorból szinte.. Ezek mind-mind olyan tények, amik egy szomorú végkifejletet vetítenek előre. Egy idő után ugyanis teljesen felnősz, és önmagad akarsz lenni. Te akarod irányítani a saját életedet. Tudni akarod, vajon más életed lenne-e, ha nem korlátoz egy kapcsolat. Talán rájössz, hogy nem is voltál igazán fiatal.. kimaradt sok dolog, amit valamikor meg akartál tenni. És 5-10 év múlva ezeket már nehéz pótolni..

És akkor a jövőt még nem is említettem: Ha gyerekeket szeretnél, akkor pár éven belül el kellene kezdeni a családalapítást, így te 22-23 évesen (ami szerintem elég fiatal, nem mindenki kész még rá) szülő lehetnél, ő pedig 40 évesen apa. Neki gondolom elég sürgős lenne a dolog.. Bár gondolom jól karbantartott pasiról lehet szó, ha ennyire odáig vagy érte, de azért 50 éves korára már elég sok egészségügyi és egyéb problémával kell számolnia, és azzal, hogy az élete lassan de biztosan alkonyulni kezd. Te legszebb éveidet éled, ő pedig.. nos, ki tudja mi lesz vele. Ha nincs szerencséd, még őt is ápolgathatod idősebb korára.. ha egyáltalán megéri az öregkort, mert sajnos a férfiak 45 körül már egyre nagyobb számban kezdenek fogyatkozni köreinkből.

Én tökéletesen megértem, hogy a környezeted félt téged ettől az esküvőtől, és nyilván te is tudod, sokkal reálisabban gondolkodik az, aki kívülről szemléli az eseményeket, ezen kívül pedig nem szerelmes.. Amit ő nyújtani tud neked, az nem biztos, hogy elégséges örök életedre számodra. Vannak olyan kapcsolatok, amik mindezek ellenére is jól sikerülnek, biztosan kapsz néhány olyan kommentet is.. de a többség szerintem csúfos kudarccal végződik, és hosszú éveket rabol el az ember életéből. Önzésnek érzem részéről, hogy maga mellé akar kötni téged.. keresnie kellene inkább egy 35 éves nőt, akinek minden vágya rövid időn belül párt találni és családot alapítani, mert vele társak tudnának lenni az életben.

Szóval én nem kötném össze az életemet ilyen körülmények között ezzel a férfival, sőt nálam első randiig sem jutna a dolog, hiába tetszik. Ha az ember megismer valakit, akkor már képes megszeretni, éppen ezért olyan embereket kell megismerni, akiket nem baj, ha megszeretünk.. Én legalábbis ehhez az elvhez tartom magam, és eddig működik. Előtte nekem is volt részem idősebb férfival való együttélésben - tinikortól kezdve - majd eljegyzésben, de 23 éves koromra már egyáltalán nem láttam a dolgokat ugyanolyan fényben, mint 18-20 évesen. Lépnem kellett, és azóta elkezdtem élni a saját életemet. Szerintem várj még néhány évet, mielőtt elköteleznéd magad emellett a férfi mellett..

pánz diktál. ha te leosztod h mennyire jön ki egy menet az pontosan mennyi?

már megszoktam h néhány nő bárkit elhagy ha gazdag pasi akad a hálóra.

37 évesen nem olyan idős ő még...:) Gratulálok, hogy neked összejött az élet, ha ennyire rajongasz érte már évek óta nem kérdés, hogy mit tegyél!

Legyetek nagyon boldogok! :)

Én egy 22 évvel idősebb férfival kezdtem, nekem sajnos nem jött össze, de a korkülönbség nekem nem volt zavaró tényező!

20/L

Mindegy ki mennyi idős,akkor is csak ugyan úgy "kell" szeretni,tisztelni,megbecsülni,értékelni a másikat,ugyanúgy kell a hűség a bizalom!Biztosan sok beszólást fogtok kapni de ha igazán szeretitek egymást nem kell foglalkozni mások véleményével,mindenki söprögessen a saját háza táján mert bizony mindenkinek biztosan van mit,nagykorú vagy senki nem tehet semmit a kapcsolatotok ellen.Sok boldogságot!

21/N