Komolyan azt gondolják az emberek, hogy akik szakítás utáni válságban vannak? (folyt. Köv)

Kedves kérdező?

Szerinted MI MÁST lehetne mondani ilyenkor???

Pár éve hatalmasat csalódtam egy fiúban. MINDEN tekintetben (mind érzelmileg, anyagilag, stb.) tönkretett a vele való szakítás. Nem voltam már tini (28 éves voltam) de akkor olyan mélypontra jutottam, hogy tényleg alig éltem, 2 hónap alatt csontsoványra lefogytam (gyerekosztályon kaptam csak magamra ruhát). Aki nem tudta szomorúságom okát, azok azt hitték súlyos beteg vagyok. Akik mellettem voltak, azok szinte mind ugyanazokkal a "sablondumákkal" vígasztaltak, mint amiket felsoroltál...akkor persze elengedtem a fülem mellett, de ma már 5 év távlatában belátom, hogy tök igazuk volt.

Nem olvastam át minden hozzászólást, de nagyjából kaptam egy képet, ki mit gondol. Az én véleményem is ugyanaz. Azért mondják, mert akinek van elég élettapasztalata, az tudja, h ez van. Mást nem tudnak, mint megnyugtatni, h ennél rosszabb már nem lehet. Aki a nézetein pedig változtatni tud, az te vagy. Nézheted úgy is, h elköveted a legnagyobb butaságot vagy inkább megrázod magad és talpra állsz. Senki sem mondja, h ennek holnap be kell következnie.

Ha pedig ennyire ellene vagy a támogatásnak, akkor ne állj szóba senkivel.

Akkor mégis mit kéne?Aki nem akarja az igazságot hallani,az ne kérdezzen rá.Márpedig ez az igazság,túl leszel rajta és kész.Mindneki csalódott már,mindenki szakitott és mégis itt vagyunk.Csak akkor nehéz elhinni,mikor még friss.

Viszotn tekintve,hogy egy internetes oldalon kerezstül nem tud sneki ott ülni melletted kussban,és simogatni a vállad mást nem lehet irni.