Milyen okból szeretheti egy szülő jobban az egyik gyerekét mint a másikat?

Szerintem ez nagyon durva, ahogy veled bánnak.

Nekem két fiam van, egyikkel szinte egyek vagyunk, mindig értem, mit akar, teljesen egy hullámhosszon vagyunk. A kicsivel viszont nagyon nehezen értem meg magam. Neki a természete is elég különböző az enyémtől, ez a gond. De ettől még nincs leordítva, és őt is szeretem, csak nehezebb vele. A te szülőd is ember, és jó lenne, ha akár a másik szülővel együtt, akár másvalakivel együtt le tudnátok ülni és elmondhatná, hogy miért van hozzád kevesebb türelme.

Figyelj. 19 éves vagyok. Ugyanebben a cipőben jártam egész gyerekkoromban, mint te , sőt... az én anyám sokkal egyértelműbb és kegyetlenebb módon adta a tudtomra ,hogy a testvéremet jobban szereti , mint engem (vagy akár úgy is megfogalmazhatnám ,hogy a testvéremet szereti...). Amikor az öcsém meg én is kaptunk egy játékbabát egész nap azt hallgattam ,hogy :" jajj az a kisfiú mennyire szereti azt a babát, mennyire fogja szeretni a gyerekét is". Az nem tűnt fel ,hogy én is játszottam vele. Egész gyerekkoromban azt hallgattam ,hogy mennyire okos, szép , kedves, szeretetteljes. Hogy neki milyen kis pisze orra van. Mikor kisgyerekoromban megkérdeztem ,hogy "anya és nekem nincs pisze orrom?" Ez volt a válasz: "Nem neked f..sz orrod van." (Azt hozzáteszem ,hogy a gimnáziumot alig bírja kijárni: nem tud számolni, olvasni , írni. A képességei mélyen az átlag alatt vannak , valószínűleg diszkalkuliás , diszgráfiás és diszlexiás. Én a jogi egyetem mellett még el fogok kezdeni egy reál főiskolát. Jah és kiütöttek rajta a pszichopatizmus tünetei :" nem szeret, nem fél, nem tanul". Szinte mindennap megveri anyámat, emellett lek..rvázza és megalázza ahogy csak tudja.)Egész gyerekkoromban azt hallgattam ,hogy én mennyire rosszindulatú vagyok , meg gonosz...gonosz?! Hogy lehet egy 6 éves kislány gonosz, akinek minden vágya ,hogy vki hozzászóljon és szeresse egy kicsit? Természetesen valahogy védekeznem kellett a családommal szemben, így ösztönösen úgy tettem ,mintha érzelmileg teljesen független lennék tőlük, pedig ne tudjátok meg ,hogy egy milyen , amikor annyit érzel ,hogy kicsi vagy, védtelen, ki vagy szolgáltatva mindennek , mindennél jobban vágysz arra ,hogy vki szeressen , és senki nem szeret , s még azt is beléd beszélik ,hogy rosszindulatú és gonosz vagy. Az öcsém ki lopta a ramot a gépemből ,hogy eladja , majd azt hazudta ,hogy a haverjaim bent jártak a szobában. A ház előtti kamera rögzítette ,hogy csak ő és az ő haverja jött be a lakásba. Természetesen ki vertem a balhét. Mi volt a reakció? Ugyan már ne hisztizz, tönkre teszed a családot ,majd kapsz egy új ramot. Az öcsémnek egy rossz szót nem szóltak. Bezzeg ha én tettem volna...amikor vmit tettem az öcsém ellen azt hittem néha ,hogy anyám meg fog ölni, olyan gyilkos gyűlölettel üvöltött olyankor velem. Nem tudom megbocsátani a szüleimnek ,hogy ki voltam szolgáltatva egy őrültnek , és hogy egy jó szót nem kaptam tőlük egész életemben. 17 évesen kértem egy kocsit. Azt mondta anyám ,hogy rendben , majd érettségi után. A vége az lett ,hogy én sikeresen leérettségiztem, felvettek a jogi egyetemre és az öcsém kapott egy kocsit, akinek még két éve van hátra az érettségiig , és 3 tantárgyból bukásra áll. De ez csak pár példa , ami most hirtelen az eszembe jutott.

Írtad ,hogy nem sokára lesz állásod , magyarul függetlenedni tudsz anyagilag. Ha megfogadod a tanácsom: elköltözöl , megváltoztatod a telefonszámod , és soha ne halljanak felőled. Ne legyenek ott az esküvődön, ne lássák az unokájukat. Én így fogok tenni...Legyen annyi méltóság benned ,hogy te is ezt teszed...

Vagy ha csinált húslevest a csirkeszíveket titokba mindig odaadta az öcsémnek, pedig tudta ,hogy én is szeretem. Ha csinált kaját oda állt az öcsém ajtaja elé ,hogy: kisfiam csináltam neked finom ebédet. Erre az öcsém: " Te büdös ku..va ,hogy mersz hozzá érni a kilincsemhez, takar..j innen."

Ne keresd az okokat. Nincsenek okok. Hidd el más szülő össze tenné a két kezét ha kapott volna egy szőke , zöld szemű , okos és szeretetteljes kislányt , mint amilyen én voltam. Szakíts meg velük minden kapcsolatot.

Megértem a helyzetet. Anyaként.

19 éves voltam, mikor megszültem az első lányomat. A férjem még két hónapig dolgozott külföldön.

Anyóssal éltem, mivel akkor még nem volt lehetőségem máshová menni. A szüleim másfél szobás lakásban éltek a kistestvéremmel.

Abban a két hónapban csak szoptatáskor láttam a lányom.

Nem öltöztethettem, nem pelenkázhastaam, nem fürdethettem, mert "H.lye vagyok hozzá" anyósom meglátása szerint. Tényleg az voltam, mert hittem neki.

Mikor először fürdethettem, úgy éreztem, mintha idegen baba lenne. Nem éreztem, hogy az enyém lenne.

Rettenetes volt. Bemagyaráztam magamnak, hogy a kislányom nem is engem tart az anyjának.

Fél éves volt, mikor beköltöztünk a saját lakásunkba, de anyóstól nem tudtunk megszabadulni.

Két éves volt a kicsim, mikor visszamentem dolgozni. Furcsa módon, amint bölcsis Nagylány lett, anyósnál kiesett a pikszisből.

Öt éves volt, mikor megszületett a második lányom.

Anyós akkor megintr felbukkant, hogy majd ő segít. Elzavartam. Az a baba csak a miénk volt.

Két év múlva a nagylányom is megérezte, hogy a kicsi "tökéletes". Gyermeki őszinteséggel kérdezte, hogy iért nem szeretem őt.

Ekkor elmentem pszihológushoz. Az első két hónap mély nyomokat hagyott bennem.

mindez négy éve volt.

Most már tudom, hogy a nagylányom is ugyanúgy szeret, mint a kicsi. Sokat beszélgetünk, együtt főzőcskézünk.

Most már a sajátomnak érzem.

A lényeg: anyukád valószínűleg nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni, hogy kivételezik.

Ezszomorú. Próbálj meg vele beszélni. Finoman.