A barátommal együtt élek, ő elvált. A fél fizetését leadja a volt családjának! ők meg kihasználják! Míg a gyerek fősulira jár, ő állja a rengeteg kiadást. Ez normális? Előbb utóbb ezzel gond lesz! én nem fogom egyiket sem eltartani! Ezt ki tűrné el?

18:55-ös vagyok. Melyik szuperanyukának csíptem azt az éleslátó szemét, hogy ennyire lepontozott? Nem az lenne a lényeg, hogy a kérdezőnek mennyire tudunk segíteni? Kitaláltátok magatoknak, hogy a kérdező egy irígy, pénzéhes kis k@va, és aki mást mond, azt gyorsan lepontozzátok? Kiváncsi lennék, TI mit csinálnátok az ő helyében! Ja, hogy ahhoz gondolkozni kéne? tudom, nem megy mindenkinek...

A "de ha talált egy iskolát, ami megy neki, akkor miért ne?" felvetének meg csak ennyit: ha a te gyereked találná ki, hogy márpedig ő olyan iskolát akar elvégezni, ami félévente többszázezer forint, szó nélkül kicsengeted? Mert te olyan marha jól állsz anyagilag?

szerintem a párodnak kell a sarkára állnia a fiúval szemben, és neki kell tudnia hol az a határ, ami még megengedhető és mi az az összeg, ami már a ti családotok kárára mehet. ha te szólsz a gyereknek, akkor úgyis te leszel a rossz, és irigy, aki sajnálja a gyerektől. konkrétan nem tudok véleményt mondani, mert megértelek téged is, megértem a fiút is. nehéz úgy jövőt tervezni valakivel, hogy állandóan "váratlan" kiadásokkal kell számolni, ugyanakkor a gyerek se a szomszédtól kérjen, ha az apjára támaszkodhat. a felsőoktatásról pedig annyit, sok helyre szin ötösökkel és plusz pontokkal is elég nehéz bejutni állami helyre. az orvosin pl. közel egy millió forint egy félév költségtéritésen, és négyesekkel még ktg.-re sem vesznek fel, és azért azt nem merném kijelenteni, hogy egy négyegészes átlagú gyerek, hülye ahhoz, hogy elvégezze. 40 ezer forint egy anatómia atlasz, ha nem lenne miből kifizetnem, én is azt mndanám a gyerekemnek, hogy kérdezd meg apádat.

szóval ezt mindenképp szóvá kéne tenned a párodnak, hogy ő hogy látja és mit szándékozik tenni a mndenkinek jó megoldás érdekében.

Értem a problémát! Egy biztos, családot alapítani nagyon nehéz ilyen "örökséggel". Vélhetően senki nem törődik az apa jelenlegi helyzetével, az újrakezdést pedig teljesen hátráltatja, hogy a fizetése 50%-át adja volt családjának. A gyerektartás -egyéb megállapodás híján- a fizetés 20% körüli összege. Az apa erőn felül viseli ezt a terhet, gátolva saját jövőzöket. A másik részéről nincs információ, hogy a másik szülő mennyire száll be a gyerek eltartásába, illetve, hogy a már-már felnőtt gyerek mennyire segít önmagán. Gondolok itt : diákhitel lehetőség, diákmunka, stb. Nagy a baj, ha a volt család ölbetett kézzel várja az apától az apanázst. A helyzet ki fog élesedni, amikor közös gyermeketek lesz, ha már az apa nem tud ennyit áldozni volt családjára.

Viszont...., ha ez csak a főiskolai évekre vonatkozik, kellően becsülik, értékelik, és helyén kezelik az apa, valamint a részedről hozott áldozatot, akkor hidd el, semmi baj sem lesz! De csak ekkor... remélem jól fog vézgődni.

Hogy mi lenne az ésszerű negoldás? Olyan kompromisszum, ami mindenki számára megvalósítható, de ehhez részletesebb élethelyezt ismeret kell.