Hogyan beszéljem rá a férjemet?

Néhány napja valami történt az egyik térdével, fáj neki, időnként nem tud ráállni, vagy ha mégis, összecsuklik a súlya alatt. (Amúgy normál súlyú, egészséges.)

A neten nézegettem és szalagproblémának tűnik. A gyógyszertárban is rákérdeztem, hogy érdemes-e erre fáslit vagy ilyesmit tenni. Amikor elmeséltem, mondta a hölgy, hogy baromi gyorsan menjen orvoshoz, mert hasonló tünetekkel hősködött egy kolleganője és annyira szétnyírta a terheléssel az ízületet, hogy végül műteni kellett.

A férjem jelenleg féllábon ugrándozva közlekedik, mint egy amorf veréb. Orvoshoz csak napok múlva akar menni, mert dolgozik és vizsgaidőszaka is van. Oké, tényleg le van terhelve, de szerintem megérne egy vizsgahalasztást vagy táppénzes napot, hogy megelőzze a műtétet.

Ő erősködik, hogy ráér addig. Viszont vagy összecsuklik (ma már egyszer én vittem ki pisilni, mert használhatatlan volt éppen a jobb lába és támasztani kellett, hogy ne boruljon bele a csészébe...) vagy marad a fél lábon ugrándozás. Mivel váratlanul hasít bele a fájdalom, olyankor ösztönösen kicsapja a lábát. Nagyon nem szeretném, ha így kocsiba ülne, mert ha megint belehasít, vagy a gázra vagy a fékre fog padlóig taposni. Innen egyenesen következik, hogy vagy elcsap valakit, vagy összetöri a kocsit, vagy magát is.

A keddi vizsgáját meg akarja várni, mondván majd szerdán elmegy orvoshoz. Amúgy nincs orvos-parája és szerencsére a férfiakra jellemző "kemény vagyok, öngyógyítok" mentalitása sincs, csak az idejét sajnálja rá.

Már bármire hajlandó vagyok, hogy mihamarabb orvoshoz kerüljön, mert a jelek szerint ő nem fogja fel, hogy egy térdműtét után 6-8 hétig max mankóval tud közlekedni. Mivel az autó munkaeszköze, eléggé betenne neki, ha nem vezethetne két hónapig.

Három napja vitatkozom vele, hogy tolja már el a hátsóját orvoshoz, de csak a kifogásokat hallom.

Bármi ötlet? (fizikai erőszakot - azaz kocsiba tuszkolás - nem tudok alkalmazni, ő az erősebb :)) bááár, fél lábon már nálam az előny :)