Van valakinek olyan férje/élettársa, akinek első uta az Édesanyjához vezet munka után és csak utána megy a feleséghez/párhoz? Ilyenkor mi a teendő? Lehet-e ezen változtatni, ha igen, hogyan és egyáltalán érdemes próbálkozni?

Ez így nem normális, ha a munka után a férjed rögtön az Anyjához megy, miközben tudja, hogy otthon várja a felesége.

Amint már írtad beszéltél vele erről, de semmi változás, sajnos szerintem itt a gyerek sem fog változtatni miután megszületik. Elképzelhető, hogy akkor is az Édesanyja lesz az első, és Nem Ti. Sajnálom, hogy a férjed azt nem érti meg, hogy munka után menjen haza és csak utána menjetek át anyósodékhoz.

Párom testvére is ugyan ilyen. Igaz nem mindennapos, de nekem akkor is fura, hogy elsőnek elmegy az anyjához, de közben leül játszani a tesója gépén.

Párommal tegnap is volt egy kis vitánk ebből kifolyólag, de nem a tesója véget. Hanem megkérdezte az anyját egy bizonyos dolog véget, de ez még okés is, de olyan dologban amit Ő maga is eltud dönteni 26 éves létére. Én 20 éves lány vagyok és eltudom dönteni mit akarok, de Ő meg nem?! Mondtam neki, hogy ha ilyen semmiségen is kikéri az anyjáék véleményét akkor mit várjak a későbbiekben tőle? Hogy még akkor is kikéri majd a véleményüket ha gyereket akarunk?! Hogy például korai még vagy sem. Szóval...

09:31-es vállalomos válaszoló vagyok.

SAJÁT nézetem szerint attól, hogy én és a férjem összeházasodtunk és megszületett a kislányunk nem lett új családunk. A régi családom bővült 2 fővel és neki szintúgy. Elvárom, hogy ugyanolyan fontosak legyünk mi ketten, mint a szülei, de azt nem, hogy fontosabbak.

Az én anyám éveken keresztül minden áldott nap a nagyanyámhoz ment először, munkából. Senkinek (sem apámnak, sem nekem, sem a tesómnak) nem jutott eszébe ezen kiakadni. Bárcsak még mindig mehetne/mehetnénk!

Én nem lennék rá büszke, ha csak 3-szor láttam volna az anyósomat, az biztos, pedig én sem szeretem a harapós kutyákat, elhiheted. Azért van szánk, hogy udvariasan ennyit mondjunk, pl. a férjünknek, ha már az anyósnak nem akarjuk, hogy "kérlek, fogd meg a kutyákat, amíg bemegyek, mert félek tőlük". Ha nem teszi meg szó nélkül, az NAGYON gáz, de akkor nem az anyósban van a hiba...

Mellesleg szerinted ha tényleg harapnának a kutyák, megkockáztatnák, hogy megharapnak? Nem hiszem, ők sem bolondok. Ettől függetlenül a férjednek kutya kötelessége megfogni őket, vagy megkérni a szüleit, hogy tartsák őket távol tőled.

Kedves Kérdező!

Többen kérdezték már, csak nem válaszoltál arra a kérdésre, hogy útba esik-e a párodnak az édesanyja lakása, és hogy mennyi időt tölt ott?

Mert ha útba esik és nem órákat tölt ott, akkor én sem értem, mi a problémád, pedig én is "féltékeny" vagyok anyósra. Egyetértek azokkal, akik előrevetítik, hogy mi is leszünk öregek, és örülünk majd a látogatásoknak.

Továbbá! Ha te azidő alatt, míg udvarolt, megházasodtatok és várjátok a babát 3x voltál hajlandó elmenni anyóshoz, akkor mégis hogy mondhatod, hogy pedig te mondod párodnak, hogy menjetek együtt? És látogassa olyan sűrűn a veletek egy városban lakó anyját, amilyen sűrűn te ráveszed magad? Mert a számokból ítélve ez nem lenne valami sűrű látogatás.