Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Apánk "mérgező" mivolta ellen...

Apánk "mérgező" mivolta ellen lehetnek esélyeink?

Figyelt kérdés
30-cas pasas vagyok, van egy testvérem is, mindketten párkapcsolatban élünk. Röhelyesnek fog tűnni a látszólagos Pán Péter szindrómám, de úgy érzem, mintha apám még a felnőtt korunk ellenére is fogva tartana és uralkodna fölöttünk. Ha én hibám azt is készséggel elfogadom, ha emberi csomagolásban írja meg valaki. Aki ismeri a helikopterszülő kifejezést, az tudja mire gondolok, nálunk a szülők kiskorunkban is állandó kontroll alatt tartottak, mindig mindenről tudni akartak és így szocializálódtunk a tesómmal. Amikor felnőttem, próbálkoztam külső munkahellyel, de az egyik megszűnt, pedig szerettem, a másikat meg otthagytam, mert nem jöttem ki jól a kollégákkal, főnökökkel. Kapóra jött és még mondtam is, hogy milyen jó, dinasztikusan, mint a nagy családregényekben, hogy oda mentem dolgozni, ami apám cége volt. Mondhatni, hogy családi vállalkozás. Később a tesóm is csatlakozott. A lakóhely is úgy épült, hogy különálló felnőtt élet, de többgenerációsan. Az egyetlen rossz ebben az egészben, hogy apánk jellegzetesen a "mérgező szülők" szabályai szerint oltogat bennünket gyerekkorunk óta az alkalmatlanságérzetet keltő mérgező kritikáival. A másik oldalon meg valóban sokat tett értünk, kialakult egy viszonylagos életszínvonal. Ez mára megkopott, a cég nem úgy megy, mint régen. Nyilvánvalónak tűnne az, hogy különköltözni és külön dolgozni. Na itt a gond. Mintha apánk egy láthatatlan "varázserővel" láncolna magához minket. Sziinte hihetetlen, hogy akármibe is kezdtünk a családon kívül én is és a húgom is elbuktunk. Mindketten elköltöztünk, majd visszajöttünk, mert nem ment. Mindketten próbáltunk, próbálunk külsős helyen dolgozni, de vagy éhbérért dolgoznánk, ami még kevesebb lenne a mostaninál is, csak egy rakás plusz kellemetlenséggel járna, de olyan lehetőséget egyszerűen nem találtunk, hogy a magunk lábára állhassunk. A párjaink midegyike pedig ahhoz elég rossz egzisztenciális helyzetben van, hogy az "ő vállukon dobbantva" álljunk a saját lábunkra. Nem, mintha az ő feladatuk lenne, csak mint lehetőség, az kilőve. Saját lakás úgy, hogy ugyan egy kupacban, de megvan, így elég nehéz lenne másikat venni vagy ezt eladva kisebbekbe menni. Végig zongoráztuk, ez nem járható ma az aktuális helyzet miatt. Apánk szinte magához láncol bennünket, függésben tart a pénzzel, ha kritizáljuk állandóan azzal jön, hogy nem tiszteljük és ő az ő szüleivel szemben nem volt ilyen kritikus, stb. Sajnos ő csak a mi hibáinkat veszi észre, amit nem mondom, hogy nincsenek, mert nem vagyunk tökéletesek. De neki nem lehet semmit sem mondani anélkül, hogy ne sértődne vérig, hogy mi mennyire örökké elégedetlenek vagyunk vele, meg szart sem ért az a sokminden amit értünk tett. Egy ilyen burokba bújik és magát észre nem véve érzelmileg zsarol. Nem annyira durván, hogy bármiáron meneküljünk, de annyira pont igen, hogy ne is érezzük jól magunkat a bőrünkben. Amikor külön próbáltam dolgozni, addig szövegelt, hogy az milyen szar és a családi mennyivel jobb, hogy aztán igaza lett. Húgomnál dettó. Pillanatnyilag teljesen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk, mert: a családi cégezés már nem a régi, de az aktuális mai magyar helyzet pedig reménytelen. Tehát bele vagyunk kényszerülve ebbe. Apánk örökké uralkodni akar, nem enged önálló felnőttként élni, de elköltözni nem tudunk, mert nem keresünk itt sem és nem keresnénk máshol sem annyit, hogy megtehessük. Én a 22-es csapdájának érzem, de nyissátok fel a szememet, hátha csak nem látom a fától az erdőt. (bunkó beszólogatásokat ne, plíz)
2011. máj. 12. 12:09
1 2 3
 21/26 anonim ***** válasza:

Én eljöttem - 46 évesen is gyerekként keelnek, ha látogatunk.

Bátyám otthon maradt - ma ő a főnök. Igaz múltkor is belecsapkodták a teásbögréket a billentyűzetbe apámmal - de ez bizony vele jár.Ha otthon maradsz : felnőhetsz. De akkor fel kell vállalni a konfliktusokat. Ma és tíz év múlva is, minden nap.

Szerintem örülj, hogy még veletek lehet apukád - és harcolj meg vele! Minden nap. Abban a könyvben vannak technikák.

A trónt nem adja át senki önként: ha te akarsz uralkodni, akkor le kell dönteni őt!

Vagy vállalod, hogy egyelőre ő a király, és hű alattvaló maradsz.

2011. máj. 12. 13:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/26 A kérdező kommentje:
Sokan kifogáskeresésnek tekintik, de sajnos én úgy látom, hogy ma magyarországon hiába akar letenni valaki valamit az asztalra, egyszerűen képtelenség. Mindig abba futok bele, hogy mit miért nem lehet.
2011. máj. 12. 13:39
 23/26 anonim ***** válasza:

De pl. tanulhatsz. Mi a végzettséged?


Ez normál esetben úgy működik, hogy 18-20 évesen az ember kitanul egy szakmát vagy szerez a diplomát, és albérletben él és dolgozik, és nem ám az apja a főnöke meg ő teszi alá a lakást. De önállók és ha ambiciózusak, el is érik a céljaikat.


Ha te tényleg ki akarsz törni, amit őszintén kétlek, akkor igen, most, 3x éves fejjel kezdd el járni ezt az utat, ha már idáig vártál, és most nem jó.


Vagy pedig maradsz apádnál, és kussolsz, mert nem a saját seggeden szarsz...

2011. máj. 12. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/26 anonim ***** válasza:

C verzio, jo tünderek...? Dragam, mi nem vagyunk jotünderek (vagy megis?:)), akik a 3 kivansagodat teljesitik, viszont az eletedet te magad teremted. Szerintem jobb, ha elfogadod apadat igy, ahogy ö van, es almodozas helyett megteremtened az eletedet.


A mult mar nincsen, 7 ev alatt minden egyes sejtünk megujul, de van, ami naponta. Mas ember vagy, mint tegnap voltal, minden pillanatban dönthetsz mashogy.


Elfogadhatod, söt, tiszteletben tarthatod, hogy joga van ugy elni, ahogy akar, az ö penzevel/hazaval azt csinal, amit akar. Az eletet a szüleinktöl kaptuk, ez mar megvan. Ugye kifejezetten jo erzes, egy nagy teher megy le a valladrol, ha arra gondolsz: megadod apadnak az eleve szabad jogat, eldöntheti, mit kezd a hazaval (fenntartja-e vagy nem), az eletevel, ahogy Te is a tieddel....?


Elsö dominot... Na es? Szerinted miert születtel pont oda, ahova? Szerintem minden, ami megtörtenik velünk, arra valamikor, valahol igent mondtunk. De ha ebben nem is hiszel, vedd eszre, hogy az a gyerekkorod volt, most felnöttkent meg jogod van felnött lenni, amiröl mar irtam.

Többször irtad: ma magyaro-on... hol van itt a megoldaskereses? Vagy nem azt akarsz? Ha szerinted magyaro-on nem, miert nem külf-re mesz?

Ezt mar irtak, de en is (13.17) egesz vegig arrol irtam, hogy ne apadon akarj valtoztatni, hanem magadon: kivülallokent pont a te esetedböl latszik, hogy ö egy tükör, akinek fenyeben meglathatod azt, amire az elet meg akar tanitani, amit vallaltal valamikor, es mi mast tudsz most tenni, mint azt mondani (hangosan, a gep mellett is javaslom): vallalom, megcsinalom, kihozom a legjobbat magambol. Ugy is felfoghato, hogy ö a viselkedesevel ehhez hozzasegit...


Egyebkent vezetö tipusuakbol körülöttem is sok van :))... (Lehet, hogy mar el is tanultam tölük?) Nem mind kezelhetö szerintem, de a lenyeg, hogy belül magunkban legyen kerek a vilag, a belsö nyugalom, belül tudd, mit miert, ott legyel magaddal rendben.


Asszertivitas - erre is rakereshetsz a neten.

Dale Carnegie: Sikerkalauz köteteiben is akad a kommunikaciorol (is).

Es figyelmesebben olvass szerintem, akar többször is ugyanazt... (Csak mert mint kiderült, olvastal mar ilyen könyveket, mint a Mergezö szülök, de valami szerintem elkerülte a figyelmedet... Nem baj, csak meg egyszer/ketszer/többször... akar a kommenteket is.)


37/N


13.17.

2011. máj. 12. 13:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/26 A kérdező kommentje:
Köszi. Rá fogok mindenre keresni és akár többször is olvasgatni a dolgokat.
2011. máj. 12. 14:00
 26/26 anonim ***** válasza:

Mennyi az esély?

Jó hírem van: 100%

Mindenki felnőhet, aki akar. Ha akar.

A leírásod alapján a te apád egész normális. Nem lesz túl nehéz dolgod, persze mindenkinek a saját keresztje a legnehezebb. Csak le kell válnod. Pl. a cukor jó, de ha sokat eszem, méreg. A víz életszükséglet, de ha iszom 6 litert egyszerre, vízmérgezést kapok.

Apáddal semmi baj: amint kikerülsz a hatása alól, nem mérgezni fog, hanme támogatni. Ez rajtad múlik. Most te ragaszkodsz a függéshez. Ne érdekeljen mindig, hogy "jaj, mit fog szólni a papa" ! Tedd, amit gondolsz. Vagy bejön, vagy nem. Vagy tetszik neki, vagy nem. De nem szükséges ehhez méregetned magadat. Tedd csak amit jónak látsz. Apád majd reagál ahogy tud. Csak nyugtasd meg: szereted, tiszteled, de más megoldásaid vannak ERRE - s ERRE a dologra. Nem fog neki tetszeni. De beszállsz a villanyszámlába, a fűtésbe, van neki kihez szólnia, ráadásul szeret is.: nem fog kitagadni. Ha mégis, akkor majd ügyvédhez fordulsz a köteles részért.

Kinél van a bélyegző? És a pénztárkulcs?

Beszéld meg vele, hogy jövő évtől te irányítod a céget, mit szól? Számítassz rá, mint tanácsadóra. Talán örül, hogy visszavonulhat. Nem tudhatod...



Nem azt kell keresni, hogy mit nem lehet, hanem azt, hogy mit lehet? Mit igen? Magyarországon, vagy másutt.

Én tapasztaltam, hogy igaz a mondás: lehetetlen nincs. Csak tehetetlen.

2011. máj. 12. 15:23
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!