Éreztétek már, hogy túlságosan sokra vittétek, a párotok meg lemaradt mellőletek?
"Valahol" még mindig természetes,hogy inkább a férfi csinál karriert,vállal több munkát,jut többre!
A nő is dolgozik,de a háztartás és a gyereknevelés mellett nem lehet megvalósítani még egy karriert.
Ez így rendjén is van,tisztelet illeti mindkét felet.
De mi van akkor,ha a férfi jól helyeszkedik és "el kezd szárnyalni"?Kinövi a feleségét!Egyre kevesebb a közös a téma,megjelennek a "nagyobb" barátok stb.!
A nő a családjáta tette fel az életét,hogy otthont teremtsen,de már nem tudja támogatni a férjét,nem tudja megérteni,talán már egy kicsit szégyenlik is.
Ő nem vágyott többre,csak egyszerű életre családra!
Szerintetek mi a jövője egy ilyen párnak közel a 40hez,tizenéves még iskoláskorú gyerekekkel?
A férfi lefekszik bárkivel,ha kedve szottyan,az asszony úgy tesz,mint aki nem tudja.
Ti váltanátok?
Én biztos elkezdenék "szárnyalni"
Beíratkoznék tanulni,nekiállnék "átváltoztatni"magam.Kedves férj meg vegyen fel bébiszittyót,meg fizesse a költségeket.Aztán pár hónap múlva megkérdezném,hogy a menő feleséget kéri,vagy a stabil családi hátteret.
Egy falusi embernek,aki így élt le 37 évet,ez nem valószínű,hogy menne!
Iskolába járni 70 km odavissza!
Hanyagolja el ő is a a gyerkeket?
Csak a gondolataimat írom le.
Ha szeret a férjed, miért nem "emelt" magával? Miért nem művelődtetek együtt? Hogyan érezheted azt, hogy szégyel?
Ha szereted a férjed, akkor voltak közös témáitok, hobbyjaitok. Miért hanyagoltad el ezeket? Ha már nem aktuálisak miért nem kerestél újat?
Azért a háztartás és a gyerekek mellett (főleg ha már tizenévesek) Az embernek még rengeteg ideje marad - a legtöbben 8 órát dolgozni járnak - amikor magával foglalkozhat, hogy mind testileg mind szellemileg megfeleljen magának is és a párjának is.
Szerintem nálatok nem arról van szó, hogy az egyik emelkedett, a másik lemaradt, hanem arról, hogy már régen elmúlt a szerelem, már a szeretet is és csak éltek egymás mellett.
Én nem bírnám.
Félreértettél!
Nem rólam van szó!
Csak nem értem,miért kell,vagy lehet egyáltalán így élni!
Akkor válaszom annak szól, akiről írtál.
Én nem tudnék így élni. De nagyon sokan vannak, akiknek a megszokott langyos víz elég.
70 km egy jó kocsival nem egészen 1 óra.Ráadásul van esti tagozat is.Nem kell elhanyagolni a gyerekeket.vannak szakemberek akik foglalkoznak majd velük(magántanár leckét írni segít,bejárónő főz,mos ,takarít rájuk)Persze ,ha az ismerősöd nem akar "megmozdulni",akkor vagy jó így neki,vagy tényleg váljon-bár akkor is el kell indulnia,hogy munkát keressen,amivel el tudja tartani magát,meg a gyerekeit.Mindenki a saját sorsát alakítja,de ha a válaszaid tükrözik az illető véleményét,valahol megértem a férjét.Az életbe,mindenért,mindenkiért tenni kell és a változásokkal lépést kell tudni tartani.
Minden valamiért történik.Miért csalja meg a férje,miért "szégyenli"?(nem muszáj elbutulni,elcsunyúlni,akkor se ,ha az ember a háztartást vezeti otthon.A gyerekek nagyok,tudna időt fordítani magára)Ezt nekik kellene átbeszélni,ha ő megtesz mindent amit kell,és a férje "javíthatatlan",akkor váljon.Bár akkor már sok évvel ezelött kellett volna!
Az asszonynak nincs jogosítványa,és azért olyan jólét nincs,hogy bejárónőt fogadjanak!
Nehéz valakivel együtt fejlődni,aki reggel 6 körül elmegy dolgozni,este 6-7 körül jön meg fáradtan.
Hétvégén is intézi a papímunkát,építi a gyerekek jövőjét,nekik legyen egyszeűbb,induljanak lakással,kocsival,ne kelljen végiggürizni az életüket,mint nekik,vagy a szülőknek.
Azért azt se felejtsük el,hogy a falusi emberek hozzáállása még mindig sokban különbözik a városiéktól!
Lehet elszúrta a nő tényleg,fejlődnie kellett volna,de a férjnek pont ez kellett.
Otthon,nyugalom,béke az egésznapos nyüzsgés után egy kis egyszerűség.
Ha az a célja a párnak, hogy "végiggürizzék az életüket", akkor csinálják, a legjobb úton vannak.
"Otthon, béke, nyugalom, egyszerűség" mindez nem zárja ki, hogy a két ember érdeklődjön egymás iránt, hogy ha nem is gyakran, de havonta egy közös programot csináljanak. Ideje mindenkinek arra van amire akarja.
És lehet építgetni a gyerek jövőjét, de én az én életemet is szeretném élni, és egyáltalán nics lelkiismeretfurdalásom, hogy van amikor csak a párommal, vagy csak magammal foglalkozom.
Azt hiszem az igény felismerésének kérdése. Itt úgy látom ez a felismerés későn jön.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!