Anyám elviselhetetlen személy! Mit gondolsz róla?

Valamikor azt írtad nem csinál semmmit, utána meg hogy állandóan mos? Érdekes. Amúgy meg örülj hogy fél6kor kelsz mert én meg 4:45kor kelek. Amúgy nem irigyellek, megértem a problémád, azt hittem az én anyám rosszabb de látom van rosszabb is:/

16/L

Annyira csúnyán beszélsz lány létedre, hogy az valami hihetetlen. Mi az, hogy dumál, pofázik, rinyál?? Te kiről beszélsz, valami haverodról?

Egyik pillanatban azt írod, hogy semmit nem csinál otthon, a másikba meg azt, hogy mennyit kell költeni vízre mert mos, folyton idegesít, hogy elmeséli, miket csinált otthon... Egyik szavaddal ütöd a másikat, ha nem vetted volna észre. Ha a barátodnak nem tetszik a légkör akkor nem kell elmennie hozzátok, ennyire egyszerű.

Azokból amiket leírtál egyértelműen látszik, hogy irigykedsz, és féltékeny vagy a tesódra, mert anyukád többet foglalkozik vele mint veled. Lehet, hogy nem mindig másokba kéne keresni a hibát hanem néha magadba nézni egy kicsit. Ez az egész egy elkényeztetett, hisztis lány sztorija. Lehet, hogy nem anyukáddal van a gond.... Sőt, biztos vagyok benne!

hány éves vagy? ha 18, menj koleszba, menj el diákmunkára (azt már 16tól lehet) ha nem bp-i vagy, gyere fel, ha albiba betársulsz, 10esért megúszod.....

Az én anyám is egy gyökér, főleg mióta avval a férfival állt össze. 15 évesen elmentem unokatestvéreimhez, megismerkedtem az akkori párommal és 17 évesen összeköltöztem vele. Minden nap dolgoztam suli után, s még mindig élek.

21/L

Nagyon ellenszenves vagy az írásod alapján.

1. Elhiszem, hogy vannak hibái az anyukádnak, mindenkinek vannak, de ezt vele kéne megbeszélned, nem a háta mögött irogatbi róla.

2. Téged még az is irritál ha az öcsédnek segít a tanulsában. Egyszerűen irigy vagy.

3. Nehogy már probléma legyen, ha apukádat elküldi zuhanyozni miután hazaért. Az írásod alapján apukád fizikai munkás lehet. Rádaásul még dohányzik is. Nyílván van egy bizonyos szaga munka után, nem csoda, ha anyukád szeretné, hogy lezuhanyozzon.

Ne hallgass a kötekedőkre, egyértelmű, hogy anyádnál van valamilyen mentális zavar.

Egyik viselkedés sem normális, amit leírtál.

Talán (mivel nem ismerem, ezért talán) pont az viselhette meg, hogy évekig nem dolgozott. Nem feltétlen kötötte az orrodra, ha esetleg keményen állást keresett, és sehová sem kell. Talán pont ez okozza, hogy azóta rendezkedik, fontoskodik, mindenbe beleártakozik, ha kell, ha nem.

Sok lehetőség nincs, főleg ha apád se noszogatja, hogy keressen fel egy dokit a gondjaival, mivel nem fogja anyád figyelembe venni a véleményed.

Annyi marad, hogy tűrtök.

Ha nem mosna akkor meg az volna a bajod hogy nincs tiszta ruhád,meg az most miért baj ha foglalkozik a tesóddal?Munkát sem egykönnyen talál manapság az ember sajnos.Az is miért baj hogy rászól a trehány apádra hogy ne büdösen üljön le enni?Én le sem engedném addig ülni a konyhába,igaz az enyém van olyan igényes hogy nem is menne.

Azt mondjuk megértem hogy zavar ha egész nap csunyán és hangosan beszél,meg az a dolog a virágaiddal és a ruháiddal is necces.

* Ne hallgass a kötekedőkre

??? Már ne is haragudj, de ennyi erővel a Te válaszodat is vehetjük kötekedésnek, csupán azért mert Te nem úgy gondolkodsz a leírtakról mint mi. Úgyhogy köszi a jelzőt, de nem vagyok kötekedő, csak leírtam amit gondolok!

Bocs, drágáim, de egy olyan családban, ahol egy kereső van, és négyen élnek belőle, nem valami nagy segítség, ha ennyi számlát csinál az anya feleslegesen. Az sem segítség, ha folyton költene, mert nincs miből.

A gyerekkel tanulás nem az, hogy felolvassa helyette az anyagot, a kötelező olvasmányt, a gyerek meg közben oda se bagózik, hanem játszik.

Nekem másképp jön le a sztori, mert anyám hasonló. Neurotikus, de nem érdekli, nem megy orvoshoz. Akinek az anyja nem ilyen, nem tudja, milyen rettenetesen nehéz vele egy légtérben tartózkodni.

Ugyanígy csüng a tesómon, de nem irigykedek, ha azt mondom, hogy nem normális, amikor az a segítség, hogy megírja helyette a leckét. Ő sokszor berohant az iskolába ordítozni, hogy az ő pici lánya otthon ötösre mondta a verset (francokat, csak mekegett, de anyám el volt tőle ájulva), úgyhogy az nem hármas, azonnal javítsa ki a tanár. A vége az lett, hogy másik iskolába íratta, de ott is kiutálták miatta a gyereket.

Apám két munkahelyen dolgozott (amíg meg nem halt szívrohamban éjszakásban), este hattól reggel hatig dolgozik, délután megy pakolni egy fuvarosnak, anyám, az a drága, meg piszkálta, hogy ne üljön a tévé elé, ne feküdjön, menjen a kertbe dolgozni.

Fura, mert ő is állandóan mos, két pulóvert talál a szobában, már megy a mosógép.

De nem főz, nem takarít, a kádat azóta nem mosta ki senki, mióta én elköltöztem. :S

Ugyanígy nem tartja tiszteletben, ha valami nem az övé, elszedi, használja, kutat a táskákban, a zsebekben, ordít, ha vesz magának az ember egy dezodort.

Ugyanígy az a hobbija, hogy mindenkiről folyton rosszat mond, beleértve a saját gyerekét, a rokonait, az (állítólag) legjobb barátnőjét. Amit hall, azonnal elpletykálja, persze kiferdítve. Ha nincs semmi, akkor orbitális hülyeségeket tud összehazudni, hogy már el se hiszik, de csak az a fontos, hogy tudjon másokról rosszat mondani, lehessen panaszkodni.

Így érzi úgy, hogy ő különb másoknál. Holott nem...

Azt se csodálom, hogy így beszél az anyjáról a kérdező.

Az ilyen anyát nem lehet szeretni, vagy legalább is rettentő nehéz, és tisztelni sincs igazán miért.

Az meg gondolom már újdonság, hogy a jó anya-gyerek kapcsolatért (főleg ilyen fiatal korban) az anya a felelős, ahogy azért is, ha ez ilyen rossz.

NEM a kérdező tehet róla, hogy nem imádja félájultan a neurotikus asszonyt, aki a világra hozta, és azóta teszi pokollá az életét. Ő se kérte, hogy szüljék meg, aztán most mégis útban van.

Ki kéne próbálni, aztán reklamálni, hogy hogy ír.

A rokonoknak, ismerősöknek könnyű dolga van, sorra szakítják meg a kapcsolatot a családdal. A leányzó is valószínűleg ezt fogja tenni, amit le tud lécelni, úgy hagyja ott a családját, hogy többé se néz vissza.

Azért az nem véletlen, hogy minden ismerős közli, hogy ő erre nem kíváncsi, és nem megy hozzájuk többet.

Ezen elgondolkoztatok már?