Gyereket szeretnének, de hova?

Látom kedves kérdező neked egyikünk válasza sem tetszett akik azt javasoltuk szüljön nyugodtan,mert sokkal fontosabbak vagyunk mi emberek a gyerekek mint az anyagiak.

De tudod mit,Te ne szüljél egyet sem ezzel a felfogással,mert egy nyafka Pláza cica lehetsz akinek fontosabb minden luxus mint az emberi értékek.Mit tanulna tőled az a szerencsétlen gyerek?Hogy az anyagi jólétünk számít csak?Mert igen,semmiből nem lehet felnevelni,de gondolom lenne a rokonodék gyerekének 2 szülője akik dolgoznának érte és magukért.Persze nem biztos,hogy luxus körülményeket tudnának valaha is biztosítani.És a Te felfogásod szerint akkor meg sem érdemes születni.De képzeld el,ha szülsz a luxusba,aztán egyszer csal elveszik minden ami anyagi,akkor a gyerekedet sem tartod meg???Gondolkozzál már ha tudsz!!!Most megint lepontozhatsz!!!

Úgyis szülnek, ha akarnak, csak elrontjátok a kedvüket, s a kapcsolatotokat.

Inkább biztasd!

Szia,

Én is és a párom is szerettünk volna Manókát, nem most, mert még főiskola alatt nem olyan jó az esélye egy zsíros munkának, a házat teljesen szét kell szedni ami millás kiadásokat jelent plusz a pici holmija, és a tandíj. két fizu együtt nem éri el a 100e-t:S

Most 25hetes a manóm:) és ezek után, hogy így tudtuk azt mondtuk jöjjön, ha már megfogant.

Szeretve várjuk, nagyon:)

Nekem tegnap mondták, hogy kizárnak a fősuliról, mert admin hiba miatt későn szóltak Fizetősön vagy, túlléptem a támogatható félévek számát szakképzés miatt. És most nincs "felesleges" 190e tandíjra, a párom más miatt fizet 190e-t félévenként, és alig van fizunk. (Ő várja a szeptemberi újrajelentkezés eredményét, én meg azon imádkozok, hogy ha felvesznek újra, akkor addig passzívozok, amíg össze nem jön a tandíj, és befejezhetem a sulit, nem sok van belőle vissza.)

Mégis, annyink lesz, nem szülőktől/nagyszülőktől, hogy remélhetőleg hitel nélkül annyira helyre hozzuk a házat, hogy picike születhessen valahová, és elkezdhessünk közösen élni, egy apróság minden szeretetével. Segélyek: majdnem nulla, kiadások rengeteg, bevétel alig. mégis, mindig volt, van és lesz valahogy. És nem kötelező első nekirohanásra teljesen szétverni mindent és totál új dolgokat bele venni.

Ami kell az lesz, és ha 5év múlva lesz szép, teljesen olyan a ház amilyet akartunk mindig is, akkor akkor lesz olyan, addig meg elviseljük.

Ennyit az anyagiakról, és arról, hogy mennyire nem fontos, ha ketten együtt akarnak valamit megvalósítani, mert meg lehet csinálni. Baromira nehéz, nem így tervezted alapon megy, de ha akarják végig lehet csinálni.

22éves 25hetes kismama véleménye

Föltetted a kérdést, ami téged nagyon izgat és jó sok "letolást" kaptál.

Aggódsz értük és ez jó, de mások életébe tényleg nem lehet beleszólni. EGyébként is kívülről minden másnak látszik. Én is amondó vagyok, hogy nekik kell eldönteni, a családnak meg az a "dolga", hogy segítse őket, hiszen ezért vagytok egy család. Finoman el lehet velük ezekről beszélgetni hogy hogyan gondolták a jövőt, lehet számolgatni is, de én úgy gondolom a dolgok változhatnak, hisz a jövőt senki sem ismeri. Még az is meglehet, hogy nyernek a lottón, vagy az apa kap egy jobb álláslehetőséget. Az a baj az emberekkel, hogy a jelenből indulnak ki, ezt veszik alapul és a jövő változásait nem veszik számításba. A hit sokat segít. Mert ha vki hisz vmiben, pl. saját magában, hogy fel tudja neveleni a gyermekét, akkor sikerülni is fog, de nyafogással nehezebben megy minden.

De nem vagy könnyű helyzetben, azért nem, mert szereted őket, aggódsz értük és magadra veszed az ő "problémájukat", amit ők nem biztos, hogy problémának tekintenek. Inkább örülj nekik, hogy ilyen bátrak és még nem savanyodtak el. Lehet úgy is élni, hogy á jó ez így, már úgysem lehet gyerek, meg minek, meg jöhetnek a kifogások stb. meg lehet úgyis élni, hogy tesznek érte...

fel a fejjel és kitartást!

Hat azert en valamennyire megertem, hogy mire gondolsz.

Az en testveremnek 4 gyereke van, es hiaba mondtuk nekik mar a masodiknal, hogy oke, mar van gyerek meg boldogsag, azert meg csinaltak melle kettot, aztan meg allandoan mindenkitol kunyeralnak a gyerekre hivatkozva.Es ha nem adsz, mert mondjuk neked is van eleted, meg mire kolttened, akkor egybol te vagy a szivtelen, meg hat a csald az elso, meg blablabla.Szoval szep es jo ez, addig amig MAGUKNAK csinaljak a dolgokat, es ha most azt mondjuk, hogy "majd megoldjak maguk, te ne szolj bele" akkor majd olyankor is oldjak meg amikor akcio van.Mert en azert nem mehettem foiskolara, mert az osszes penzunk az o gyerekeikre ment el es a szuleim egy fityinggel sem tamogattak!

Szoval azert valamennyire megertelek, de ne szolj bele, mert te leszel a legnagyobb bunko es meg fognak utalni!

Kedves Kérdező pont az ilyen hozzáállás miatt, mint a tiéd, haldoklik a nyugdíjrendszer. Ha mindenki úgy gondolkodna, mint te, akkor nagyon-nagyon kevés gyerek születne, és az ország még kilátástalanabb helyzetben lenne. Így is hatalmas probléma a népességfogyás, ha ez a folyamat így folytatódik, mire mi nyugdíjasok leszünk, megnézhetjük magunkat!

A gyerekek jelentik a jövőt, és ez nem elcsépelt frázis!

Egyébként pedig a rossz anyagi körülményekre csak azt tudom mondani, hogy én is felnőttem egy komfort nélküli lakásban úgy, hogy kenyérre még csak-csak futotta, de elég szegényesen éltünk. Anyám nyögte a nem is általa felvett hiteladósságot nevelőapám halála után, egész nap dolgozott, de soha nem fordult meg a fejében, hogy sokkal könnyebben élhetne, ha nem lennék én és az öcsém. Mindkettőnket akart, mindkettőnket felnevelt becsülettel, sokszor úgy, hogy magától vonta meg a falatot. Ezért nagyon-nagyon tisztelem őt. Felnőttem, nem lett semmi bajom, egyszerűen jobban értékelem a mostani viszonylagos jólétemet (mármint hogy fűtött lakásban lakhatok, van napi háromszori kaja és tiszta ruha), mint azok, akik a gazdagságba születtek.

Egyébként pedig nem gondolnám, hogy a magánéletükbe bele kellene ütnötök az orrotokat, rokonság ide, rokonság oda. Hadd döntsék már el ők, mit és hogyan csinálnak, hiszen az ő életük, nem a tiétek és nem a nagyszülőké.

Szia!A férjem jó módú családba nőt fel.De boldogtalanul,szülei megadtak neki mindent,csak azt felejtették el,hogy néha kikelne mutatnijuk a szeretetüket a férjem felé!Ő jó módba élte a gyerekórát,de boldogtalanul.

Én nem születtem egy olyan családba ahol van bőven pénz,de annál jobban szeretek a szüleim,mondhatom,hogy boldogan nőttem fel mellettük.Minden napra jutott egy ölelés,egy puszi.Ma már 32 éves vagyok még mindig kapok puszit,és még mindig jár az ölelés:)Férjem családja viszont velünk diktátorként viselkednek,semmi sem jó nekik,a férjem szerintük elhanyagolja őket balbalbala.Azt hiszik ha pénzük van akkor pénzért szeretetet is lehet vásárolni.Mellette meg hidegek mind a jégcsap!

Most mi sem állunk hu de jól,de még is bevállaltunk egy kisbabát,azóta sem bánjuk.Igaz sok a kiadás de imádunk családként élni!De azért az alapoknak megkell lenije.Ha csak azt nézzük 1db tápszer 2000Ft,egy csomag pela 2500Ft+oltások,gyógyszerek,tejpépek stb.Havi 20 000Ft de ebbe a ruha nincs!Egy édesanya