Van itt olyan valaki aki egyáltalán nem ismeri az apukáját?

Nekem szar volt. Óvodás koromban váltak el, azóta nem is találkoztam vele. El tudom képzelni, hogy létezhet olyan anya, aki tudja az apát helettesíteni, de az enyém nem olyan volt. A nagyapám meg túl régimódi volt ehhez.

Később anyámnak volt 1-2 barátja, akikkel jól kijöttem volna, de a nővérem tiszta idegbeteg volt tőlük, hisztériás rohamot kapott, amikor meglátta őket.

Tizenévesen meg anyám tőlem várta el, hogy úgymond legyek a férfi a háznál, például javítsam meg a vízcsapot, vagy amikor döntésképtelen volt valamiben, tőlem kérdezte hogy mit csináljon, de én nagyon utáltam ezeket, mert én meg tőle vártam volna el, hogy legyen határozott és meg tudja oldani az ilyen-olyan problémákat. Borzasztóan idegesített, hogy önállóan nem tudja megoldani ezeket. Nyilván azért, mert szükségem lett volna arra, hogy azt a mintát lássam, megtapasztaljam, hogy ha bármilyen megoldandó helyzet van, akkor azt hogyan lehet gyorsan és határozottan elintézni. Még manapság, 30 felett is előfordul, hogy megszenvedem ennek a hiányát.

Úgy látom, hogy az is jobb lett volna, ha egy közepesen rossz apám van, mint hogy semmilyen.