A barátom fia belémzúgott, ez már 100%, de én így nem tudok velük lenni. Mit tegyek, hogyan kezeljem? Tanácsokat kérnék

2 éve vagyok együtt a barátommal, kicsit nagy a korkülönbség, de eddig jól működött minden és én hosszútávra terveztem vele (én 26 éves vagyok, Ő 42), lassan 1 éve együtt is lakunk. Fiatalos, max 35-nek néz ki, együtt járunk mindenhova, fesztiválokra stb, felfogásban sem konzervatív, nagyon lazán áll a dolgokhoz. Van egy 17 éves fia, eleinte utált, illetve gondolom az anyja ellenem hangolta, hogy ne barátkozzon velem, mert én vagyok apu új nője, bele sem akarok gondolni, miket mondott rólam (pedig már neki is van új családja). Lényeg az, hogy folyton csúnyán nézett rám a srác, nem akart hozzám szólni, csak muszájból, de gondoltam, majd egyszer megváltozik, ha kinő a kamaszkorból. De a vártnál kicsivel hamarabb, nyáron kezdődött ez az egész, hogy jóban lettünk, elvittük egy koncertre és utána nálunk aludt, sokat beszélgettünk a sulijáról, a barátairól, a zenéről. Utána már egyre kedvesebb volt velem, bár még mindig távolságtartó, de már kezdett elfogadni. A nyáron szerveztünk programokat, és már egyre szívesebben jött el velünk, velem is sokat beszélgetett, és nyár végére már elhangzott a szájából, hogy "te nagyon jófej vagy, szeretek veled beszélgetni". Ennek én nagyon örültem, és nyugodt volt a szívem, hogy kialakított rólam egy pozitív véleményt annak ellenére, hogy az anyja ellenem hangolta. Aztán télen megint jött egy olyan időszak, hogy furán nézett, alig akart hozzámszólni, nem tudtam, hogy megint mit tettem, és mikor rákérdeztem, akkor azt mondta, hogy semmi, ez bonyolult, nem velem van baja. Kérdezgettem a lányokról, van-e az osztályában olyan, aki tetszik, és mondta, hogy neki más tetszik, de úgy sem fog vele összejönni. Később megint jófej lett, és valamikor március végén éppen egy buliba készülődtem, barátom nem jött, mert pasis estét csaptak a fiával, meg pár haverjával, és a fia mondta, hogy kár, hogy azok a lányok nem úgy néznek ki, mint én, akiket ismer. Kicsit meglepett, de mondtam, neki, hogy köszi, ez jólesik és mentem tovább. Ekkor még nem sejtettem az egészet, akkor vált tisztává, hogy a srácnak bejövök, mikor múlthéten nálunk volt, az apja hagyta, hogy igyon, és 1 pohár vodka, meg pár üveg sör után után olyanokat mondott, hogy nekem vele kéne járnom, mert olyan vagyok, mint ő. Ezeket akkor mondta, amikor az apja nem hallotta, de én nagyon ledöbbentem. Oké, tudtam, hogy részeg, meg minden, de akkor is, másnap józan állapotában megkérdeztem tőle, hogy tudja-e miket mondott előző este, emlékszik-e rá. Mondta, hogy tudja, kérdeztem, hogy nem érzi-e furának azt, amit mondott, erre meg azt mondta, hogy nem, mert ezt gondolja. Utána meg már nem szólt hozzám, meg szerintem nagyon zavarban volt és nem is akartam ezt tovább forszírozni. De én ezen nem tudom túltenni magamat, azóta egyszer volt itt, és tiszta zavartan viselkedett, meg már én is hülyén éreztem magam. A jelek meg már csak később estek le, miután világossá vált. Nekem ez nagyon gáz, a barátomnak nem merem elmondani, mert szerintem nagyon kiakadna. 1 hete őrlődöm, és kb senkivel nem tudom megbeszélni, mert a srácot sem akarom leégetni, meg nem akarom, hogy a barátom megtudja valakitől. De ezt hogyan kezeljem a továbbiakban? Gondolkodtam sokat, hogy most mit tegyek, beszéljek-e a sráccal vagy csináljak úgy, mintha nem is lenne semmi, vagy mondjam-e el a barátomnak stb. De mindegyik helyzetből valaki hülyén jönne ki. Légyszíves segítsetek, mert én nem jutok dűlőre ezzel kapcsolatban. Előre is köszönöm annak, aki elolvassa!