Hogyan lehet túlélni a szakítást?
A párommal 3 éve vagyunk együtt,1 éve költöztünk össze,az ő házában lakunk(szülei 2 éve mindketten meghaltak). Mindketten huszonévesek vagyunk,ő 2 évvel fiatalabb mint én. Mindig is voltak vitáink,legtöbbször abból,hogy ő állandóan úton van,és nincs ideje rám,de ezek mindig olyanok voltak,hogy 2 óra múlva el is felejtettük,és egymás karjában voltunk újra. A legutóbbi veszekedésünk egy hete volt,és nem is igazán békültünk ki,egészen tegnapig tartogattuk a haragunkat. Viszont este közölte velem,hogy gondolkozott a dolgokon,és rájött,hogy ő még fiatal,és nem akarja elkötelezni magát,még bulizni szeretne,élni,és a haverokkal lógni kötetlenül. Pedig ő aztán sosem volt az a bulizós fajta,fiatal kora ellenére mindig is komolyabban gondolkodott,mint a haverjai akiknek egynek sincs komoly kapcsolata buliznak,isznak,drogoznak heti 2-3 alkalommal,és a drogot leszámítva belerángatják most már a (volt)páromat is. (Teszem hozzá,semmi bajom nem volt azzal,hogy heti egyszer elmegy a haverjaival kikapcsolódni.)
Mikor rákérdeztem,hogy képes azért eldobni az egész kapcsolatot,mert így nem illik bele a haveri körbe,akkor már azt mondta,hogy nem csak azért,hanem már nincs meg az a vonzalom se,és nem is érzi azt,hogy annyira szeretne. De én ezt nem akarom elhinni,mert még az egy héttel ezelőtti veszekedésünk előtt is,állandóan ölelgetett,csókolgatott,és volt hogy napi 2-3 alkalommal is szexelni akart.
Mondanom sem kell teljesen összezuhantam,mert én még most is úgy érzem,hogy szeretem. Egész éjjel sírtam,most meg olyan gyengének érzem magam,hogy még felállni is nehezemre esik. Talán a héten haza is költözök,de nem tudom hogy fogom kibírni. :(
Hogyan lehet ezen gyorsan túltenni magam? Hogyan tovább? Semminek sem látom értelmét,úgy érzem,hogy többé semmi sem fontos. :(
Sajnos a pasik ilyenek,egyik pillanatrol a másikra képesek eldobni mindent,pont akkor amikor nem is számitasz rá.Sajnos sokszor kiderül hogy valoszinü benne már rég tudatosult h nem megy a dolog,de a látszatot fentartotta.Amúgy pont az ilyen nem bulizos gyerekekböl lesz az aki idővel rájön h élni akar.Van ismim aki 22 éves koráig kijárt ugyan de mindig is a pia ellen volt,most meg iszik mint a gö.dény.Sajnos ez van.
Tudom h nagyon nehéz,de ha még szereted és ugy érzed hogy kell neked érdemes egy dologt bevetned ami persze nagyon sok erőt kiván ugyanis nem könnyü jol érezni magad vagy jopofizni mikor rottyon vagy.Öltözzködj csinosan,dögösen hogy lássa nem vagy rottyon és hogy mit veszitett.Sokszor elég ha észreveszi hogy kellenél másnak is vagy h húúú de dögös ez a csaj.Sokan ilyenkor befordulnak nem mozdulnak ki és a pasi szépen lassen el is tudja felejteni,de ha látja azt h csini vagy és normálisan beszélsz vele,nem pedig nyafogsz és kiakadsz mindenen akkor lehet elgondolkodik h bas.zki mit is veszithet.Lehet h alapba már menthetetlen a dolog,de egy probát lehet megér.Tudod mindig az kell ami elérhetetlen.A normális viselkedésre meg azt értem h még ha tök dühös vagy is ne mutazsd ki,mert akkor azt mondja jolvan dejo hogy megszabadultam tőle,de ha rendes vagy vele azt nem fogja tudni hova tenni.Valamit vess be ha még meg akarod tartani és sok sikert.
Nézd! Te ismered a párod. Én tudom a férjemről,hogy ha ő valaha is kiejtené a száján,hogy már nem úgy szeret, akkor azt komolyan gondolná. Neked kell tudnod, hogy ő milyen, de ha még nem fordult ilyen elő egyszer sem a kapcsolatotok alatt, akkor szerintem komolyan gondolja.
Sokan vannak így. Főleg a 20-30 éves fiúk. Egyszer csak úgy érzik, nem kell még a kötöttség! Ezzel sajnos sok mindent nem lehet kezdni, hagyni kell.
Másrészt én a helyedben ahogy tudnék elköltöznék. Csak így derülhet ki,hogy hiányzol-e neki! Aki ott van, az nem tud hiányozni!
Legyél erős. Hagyd pihenni a dolgokat, ne keresd, ne síránkozz. Azzal csak a sajnálatát lehet kivívni, újboli szeretetet semmiképp.
Nekem ugyanilyen volt a helyzetem, csak mi ő két hónap után hagyott el ezzel az indokkal. Hagytam hűlni a dolgokat és egy fél év után visszajött, hogy bocsássak meg, hülye volt. A külön töltött idő megtanította értékelni a kapcsolatunkat. Hagytam udvarolni kicsit, aztán egy idő után beadtam a derekam. Ez lassan 4 éve volt, azóta is harmónikus kapcsolatban élünk :)
11:47-es. Azt kell,hogy mondjam éppen eléggé érzem most magam egy darab sz@rnak,és belátom,hogy gyenge vagyok. Éppen ezért most nem bírom elviselni még a te irónikus kommentjeidet is,úgyhogy szépen megkérlek inkább ne írj.
11:49/1 Köszönöm neked,sokat segítettél,nagy igazságokat látok abban amiket írtál,azt hiszem megpróbálkozok vele,és megfogadom a tanácsaidat. :)
11:49/2 Épp ez a gondom,hogy én nem így ismerem a páromat,ezt az énjét nem ismerem. Mindig is tudtam,ahogy ide költöztünk,hogy nem lesz az jó,ha ezekkel a hülye gyerekekkel elkezd haverkodni,azt viszont sosem gondoltam volna,hogy majd hozzájuk hülyül,és az ő életszemléletüket fogja jónak látni.
Átérzem a helyzeted,engem 1hete dobott a barátom,ugyanezzel az indokkal,mi is majdnem 3éve jártunk,nagyon jól megvoltunk,semmi előjele nem volt,sőt mostanában még jobban megvoltunk,mint elötte,erre egy buli után közölte,hogy rájött,hogy még nem élte ki magát.Teljesen kiakadtam,összetörtem,ő is mindig ez a komoly gondolkozású fiú volt,sose gondoltam volna róla.Velem is közölte,hogy menjek és éljem ki magam,pasizzak próbáljak ki minél több dolgot,pasit...(ezek után még volt képe azt mondani,hogy amúgy még mindig nagyon szeret...)
Szóval most én is próbálom túlélni,nem beszélünk és ERŐS maradok,mindennél jobban szeretem még mindig,de ha képes volt magától eldobni akkor nem szeretett igazán és jobb ,hogy most kiderült,hogy még nem élt,mint nem tudom hány év múlva,ha mondjuk gyerek is lett volna...(mint ahogy sok férfi csinálja).Szóval akkor menjen...
Szerintem Te is hagyd,ne irj neki,ne lássa,hogy szenvedsz,olvass sokat pl. önfejlesztő könyveket,filmezz,vagy akármit ami leköti a figyelmedet,pl:az egyik lány a puzzle-t javasolta,barátnőzz,mozdulj ki,beszélgess,ismerkedj,bulizz,vagy sportolj pl. az elöző kapcsolatomat úgy vészeltem át,hogy beiratkoztam a barátnőmmel konditerembe,minden nap kora este ott voltunk,estére mire hazaértem,fürödtem,ettem,és a fáradtságtól szó szerint beestem az ágyba,időm se maradt agyalni,sajnálkozni az exemen.És igy szép lassan teltek a hónapok,és tényleg egyedül az idő gyógyitja a sebeket.
Én is még teljes kész vagyok,nagyjából állandóan a fejemben van,persze ilyenkor az ember csak a szépre emlékszik,amitől még rosszabul lesz,meg,folyton azon gondolkozik mit rontott el,mi lett volna ha...
Sok szerencsét a felejtéshez Neked is,hidd el menni fog,csak idő kell.És ami nem öl meg az erősit,rossz de ilyen tapasztalatok is kellennek.:S
21/L.
Nem tudom érdekel e valakit,de azért leírom a fejleményeket. Beszélgettünk és azt mondja,hogy igazából nélkülem sem lenne jó,de néha együtt sem,nem értem,hogy ilyenkor mi van. Azt mondja-és persze szerintem ez még nem ok a szakításra-, hogy neki sz@rul veszi ki magát az is,hogy ő amikor elmegy a barátokkal ide-oda,én gyakran itthon maradok,és nem minden alkalommal megyek barátnőzni,hanem jobban esik megnézni egy filmet,vagy csak pihenni,olvasgatni és ezért ő érzi rosszul magát(hogy ő bulizik én meg punnyadok). De hát ez van, én nem is igénylem azt,hogy hetente szórakozni járjak,régebben olyan sokat mentem koncertről koncertre,fesztiválról fesztiválra,hogy szinte meguntam,beérem mondjuk 3-4 hetente egyel. Mit bánom én,ha ő hetente elmegy a haverokkal,majd megunja,ez még nem válóok :).
Szóval lényeg a lényeg továbbra sem tudom,hogy mi lesz a végkifejlett,de már ez is haladás szerintem. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!