Hogy lehet túlélni a szakítást?

Azért az nem úgy megy, hogy kidobom - elvégre ez a lakása, résztulajdonos is, ha kidobná a kérdezö, akkor még ö lenne megbüntetve és jogosan.

Add be minél elöbb a válópert, rendezzétek le a helyzetet (ha megy, akkor közös megegyezés a legkevébé fájdalmas és a leggyorsabb, meg a gyerekeknek is igy a legjobb), ha megvan a vagyonmegosztás, akkor adjátok el a lakást és mindketten keressetek valami más megoldást.

Azt, hogy szeret titeket, mennyire mondja őszintén? Ha őszintén mondja, akkor sajnos ő is beleesett abba, hogy ellaposodott házasságát egy újjal akarta színesíteni, akihez már kötődik, de a feleségéhez még kötődik. Ismerek egy fickót, ő is így volt. Mindkettőt szerette, persze máshogyan és másért és a két nő között lebegett, egyszer ehhez könyörögte vissza magát, máskor a másikhoz. Aztán nem bírta már tovább és öngyilkos lett. Ezt az öngyilkos dolgot azért írom, mert ez a bizonyíték arra, hogy bizony az ember tud egyszerre két embert is szeretni és én nem ítélem el a dolgot. Ha unalmassá válik egy kapcsolat, akkor az ember nem képes hosszasan időzni benne. Szerintem a párod belátta azt is, hogy a gyerekeinek apa kell és te a múltja vagy, nem akar titeket elveszíteni.De nagy dilemmában is él, mert ez a kapcsolat már nem volt neki elég és az ember nem élheti le az egész életét úgy, hogy boldogtalan.

Én mindenképpen megtennék mindent, hogy visszacsábítsam magamhoz, mert ha még kell neked, akkor ne hagyd veszni! Gondold végig, mi hiányozhatott neki és értékeld át a kapcsolatot, add meg neki azt, ami hiányzott. Ha pedig már nem szereted, akkor a gyerekekért próbálj meg valami emberhez méltó ismeretséget fenntartani, ami mentes a veszekedésektől.

Borzasztó nehéz lehet. Nem tudsz egy időre a szüleidhez költözni? Más lehetőség hirtelen nem jönne be szerintem.

Még mielőtt a párod végleg leírod, nézd meg a dolgot az ő szemszögéből is, vajon mi vezetett idáig?

1. vagyok

Én tuti nem tudnék olyan valakivel egy fedél alatt élni, aki megcsalt, megalázott, átvert...És aki ráadásul szeretné megtartani az asszonykát aki főz, mos, vasal rá ("nem tud nélkülük élni") és a barátnőt is, aki gondolom újdonság a 11 év után. Az ilyet nem nevezném férfinek.

Hát nem lehet könnyű neked:(a iciknek a legrosszabb hidd el, akármilyen kicsik, pontosan érzik,tudják, megérzik, hogy vmi nincs rendben.Csak gyerekek miatt együtt maradni nem szabadna.Ha ugy érzed helyrehozhatatlan-bár lehet,le kéne ülnötök és mégegyzser átbeszélni,hátha észhez tér ez a "jóember"-,akkor szerintem jobb külön.Igy te se tudzs felejteni és uj életet kezdeni,akármennyire fájdalmas,naonta látod,naponta szembesülsz a dologgal.

Persze neki ez marha kényelmes,ott vagy te, és ott a barátnő.Ugy gondolja, ha nem jön össze abarátnősdi,még mindig visszatáncolhat hozzád.A kaput nem zárta be, félig nyitva hagyta...Te még mindig szereted gondolom, arról nem beszélve,ő a gyerekeid aja, erős a köteléketek.

Ennek ellnére azt mondom, ha nem változik a helyzet,kezd önálló életet vhogy, ha kell szülöi v más segitséggel.

Ne te legyél a "ha nem jön össze visszamegyek a nejemhez"cimű teleregény szereplője!!Légy határozott!!

Sok pasi azért ilyen mert megteheti.Tudja, a felesége bármikor visszafogadja.

Én is voltam ilyen cipőben, aztán elérkezett az az idő, amikor ki tudtam mondani, hogy ennyi volt ,kész, vége.

Ha mást választott, éljen azzal.Engem meg hagyjon békén örökre.

Kitartást neked!!!

ma 07:45

A kérdezőnek inkább azt mondanám, hogy a házból semmiképp ne költözz ki! Ezt a váló barátnőmnek mondta az ügyvéd a válásakor, hogy csak akkor szabad költözni ha kimondták a válást, különben hátrányba kerülsz. Nem tudom mennyire igaz, de ezt mondta!

A saját történetemmel reagálnék a Tiédre. (14 év házasság, és két gyerek, a szitu ugyanaz, barátnő van, férj dilemmázik.) Az én férjem végül elköltözött, mert én ehhez az egyhez ragaszkodtam, hogy semmiképpen sem akarok vele egy házban élni. Mehetett volna a barátnőjéhez, aki tárt karokkal várta, de ő egy kölcsönkapott lakásba költözött egyedül. Néhány hónap úgy telt el, hogy nagyon keveset találkoztunk, semmiről nem beszéltünk, csak a gyerekekkel kapcsolatosan, őket rendszeresen elvitte, és tartotta velük a kapcsolatot. Nekem rendeződött a lelkem, kialakul egy életritmusom, és kezdtem jól érezni magam. Aztán egyre többször ittfelejtette magát, ha jött a gyerekekhez, láttam rajta, hogy nehezen indul, gyakran invitált engem is közös programokra..És egyszercsak elmondta, hogy nem tud tőlem, tőlünk elszakadni, nem tudja, de nem is akarja kitörölni az együtt töltött éveket, és szakított a barátnőjével, mert örökké ment a hiszti a gyerekek miatt, és már minden sz*r volt. Azért ettől a vallomástól nem estem hanyatt, bár kétségtelen, hogy jól esett, mert valami miatt én sem tudok elszakadni tőle. Nem költözött vissza, nem is akarom, hogy visszaköltözzön (egyenlőre), de jó vele találkozgatni, és majd meglátjuk, hogy alakul.

Azoknak a válaszolóknak, meg akik kidobnák, mint macskát sz*rni, meg elzavarnák, meg mindenféle dolgot művelnének a férjükkel azt üzenem, hogyha ott lesz a küszöbön a probléma - megcsalás, szerető, stb - gondolkodás nélkül tegyétek meg, amit most ajánlgattok a kérdezőnek.

9:17

Én megtettem anno..és nem bántam meg.Pedig szerelmes voltam, szenvedtem,gyötrődtem...nincs ardon. ha menni akar, menjen!Akkor is ezt vallom, ha sokan elítéltek!

Nem osztom azt az oda-visszatáncikálás dolgot.

Amúgy a legtöbb férfinak-tisztelet az oly csekély kivételnek-2 nő kellene,egy feleség és egy szerető. Az lenne nekik az ideális felállás..én ebben semmi szín alatt nem vagyok partner.