Nem bírom elviselni a férjem lányát. Mi tévő legyek?

Abszolút nem érted,ilyet még nem is láttam.

Igen,természetes,hogy a saját gyerekedet, jobban/másképp szereted.

De a másik gyerek ezt érzi. Ez egy csomó hatást kivált belőle (féltékenység, figyelemfelhívás, bizonyítási vágy....)

Amit rosszaságként nyilvánul meg, az a figyelemfelhívás, és féltékenység. Az okozója (részben) te magad vagy.

Próbáld már elgondolni mit érez a gyerek, és amikor beszélsz vele, fegyelmezed, vagy éppen jól szórakoztok akkor ez alapján beszélj vele.

Ehhez nem kell pszichológusi végzettség, csak egy kis empátia és érzelmi intelligencia.

szegény gyerek :( biztos az is benne van a hisztiben, hogy pont a dackorszakban dobta el az anyja és ahogy írod, Te se neveled. nem jó ez így, nem várhatod meg mindennel a párodat míg haza nem ér. 5 éve éltek a kislánnyal, akkor miért ne nevelhetnéd? 6 éves, megérti ha rosszat tesz, ne húzd fel magad, büntesd meg, állítsd sarokba 5 percre vagy fektesd le 2 órával előbb, nem tudom neki mi lenne a hatásos, minden gyereknek más. nálunk a szobába küldés a nyerő de az enyém még kicsi.

szeresd azt a gyereked, mostohalányod, neki Ti vagytok a pároddal, ne fordulj Te is el tőle

Szegény kislány. Úgy megsajnáltam. Nem miattad, félre ne értsd! De gondolj bele: az anyja leszarja, bekerült egy olyan családba, ahol szerintem teljesen kívülállónak érzi magát, ott a féltesó, aki nyilván korlátlan szeretetet élvez (neki ez mind nincs meg). Szörnyű lehet, teljes bizonytalanságban érezheti magát.

Valahogy meg kéne nyerned magadnak és megpróbálni a 'nem-bírom-elviselni' érzést elnyomni, megszüntetni.

Azért ilyen, mert nem tudja, hogy igazán szeretik. Szerintem. Kicsi még ő azért 6 évesen.

Nagyon sajnállak, én is voltam ilyen helyzetben és vagyok is csak én a saját lányommal.

De mi az, hogy 3 virslit eszik meg vacsorára,hány kiló lesz az a gyerek?! Itt is látszik, hogy ideges ennivalóba fojtja izgágaságát.

Te vagy a hibás, én nem kényeztetném, ugyan úgy bánnék vele mint az enyémmel, nem különben mikor a sajátom nincs nálam.

Úgy osszátok be a napokat, hogy ilyenre ne kerüljön sor, ne legyél Te kettesben vele,csak ha a csemetéd is otthon van.Ne legyen ez a különcködés.

Még egy tanács: akár mit csinál ne szólj rá! Majd rájön és lehet egy kis idő után észbe kap a kicsi, hogy nem körülötte forog a világ.Mert olyan rafkok, hogy magában meg jót nevet,hogy ugráltat, Ő van a közép pontban, élvezi.

Ne borítsd ki Magadat! Sok sikert! Szeretnék még hallani Rólatok!