Létezik, hogy egy anya nem szereti a lányát?
Igen, létezik. Még olyan is létezik, hogy gyűlöli, hogy a létét sem kívánja. Sőt olyan is, hogy ez a gyűlölet addkg fajul, amíg a gyereke élete ellen tör.
A te esetedben nem ez a valószínű, különben nemigen lettél volna te a család kiskaticabogara. Inkább a szokásos 18 éves serdülő lány és öregedő anyja szokásos párharcáról van szó.
Egyet értek az első válaszolóval.Költözz el,és csak ritkán menj haza.Valószínűleg egy idő után hiányozni fogsz neki,és magától felveszi veled a kapcsolatot.
Sajnos létezik anya,aki utálja a gyermekét,csak azt nem értettem meg soha,hogy miért.
Én 6 éves voltam,mikor öcsém megszületett,én is addig a világ közepe voltam otthon.Aztán minden megváltozott.Tesómmal mindig kivételeztek,velem nem törődtek.Az is közrejátszott,hogy ő fiú volt,én pedig lány.Ez akkor változott meg,mikor 18 évesen leléptem az akkori barátomhoz.Egy hét múlva hazajöttem,az most mellékes,hogy miért.Azóta nagyon jó a kapcsolatunk anyukámmal,olyan nekem,mint egy barátnő:)
Ne keseredj el,te semmiről nem tehetsz,amíg otthon laksz,próbáld meg a kommunikációt a minimálisra csökkenteni,és próbálj meg nem sírni előtte.Ettől csak még agresszívebb lesz.És ne neki akarj megfelelni,hanem inkább magadnak.Ha ő mindig talál benned valami "hibát",semmi sem fogja lenyűgözni.Sok sikert!
Nagyon köszönöm a válaszaitokat, elgondolkodtatóak és kedves tőletek, hogy reagáltatok! A beszélgetés hiábavaló. Rengetegszer ültünk már le beszélgetni...Mindig az lett a vége, hogy én kértem bocsánatot(még ha nem is én voltam a hibás), én sírtam én próbáltam változni. De ő semmiben nem érezte magát hibásnak. Sőt most sem érzi magát annak. Tudni kell Anyukámról, hogy nagyon haragtartó típus, például az egyetlen testvérél mai napig nem beszél. A költözés lehet, hogy átmeneti megoldás lenne, de nem szőnyeg alá söprése ez a dolgoknak? Egyébként se tehetném meg, mert utolsó évem van a gimnáziumban, rá vagyok utalva a szüleimre, mivel nincs önálló keresetem. Mellesleg hová mehetnék? Vannak barátaim, van egy barátom, akivel lassan fél éve járok. De én szeretem a családomat,(iszonyatosan hiányoznának a testvéreim, és apukám) és bármilyen meglepő
én szeretem Anyát. Még egy kérdés: Miért gondolod azt, hogy agresszív, ha sírok előtte? És miért van az, hogy az osztálytársaim, ha sírnék, egyből legalább mindannyian ott teremnének mellettem és kedves szavakkal halmoznának el, ameddig a SAJÁT anyám, aki szült engem a sírásom láttán egy szikrányi érzelem se indul el benne?
14.00-ás vagyok.
Azért gondolom,hogy agresszív lenne,mert az ilyen emberek,akik másokat lelkileg terrorizálnak ezt élvezik.Ilyenkor úgy érzik,hogy uralkodhatnak a másik felett ha látják az illetőn a gyengeség bármilyen jelét.Ezért írtam azt,hogy ne sírj előtte bármilyen nehéz is.Ne add meg neki ezt az örömet.Az természetes,hogy szereted a családodat,és anyukádat is,hiszen ő szült téged.Az viszont valóban elgondolkodtató,hogy az osztálytársaid jobban aggódnának érted,mint a saját anyukád.Azt megkérdezhetem,hogy apukáddal és tesóddal milyen a viszonyod?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!