Kisebb testű kutyába* beleegyeztek anyámék. Nagy kitolás lenne velem szemben, ha beállítanék egy nagyobb testűvel? 17L

Nem veled szemben lenne kitolás, hanem anyádékkal és a kutyával szemben. Panelba ne vegyél nagytestű kutyát, inkább az általad felsorolt kistestűeket.

És elég pofátlanság, hogy visszaélsz szüleid jóindulatával, akik megengedték, hogy legyen kiskutyád, és ahelyett, hogy örülnél és hálás lennél, át akarod őket verni. Ez nem szép.

És a kutya érdekében: tényleg ne vegyél nagytestűt. Nem érezné jól magát a panelban.

Yorkim van és Staffordshire-t szerettem volna, de a férjem beleszeretett egy yorkiba és hazahozta.

Szóval a te cipődben voltam, napokig kerülgettem, hogy "jééé, macska, de ugat is...".

Aztán úgy voltam vele, hogy ez is kutya, a nevelése is olyan lesz. Mivel terrier, eléggé makacs kutya, a szelektív hallás nagyon működik.

Szívtunk vele pár hónapot, mire kialakult a falkasorrend, de már el nem cserélném másra. Vagány kis dög, támad, harap, harcol, ha játszik (játékosan) és jól tanítható.

Yorkiknál sajnos sokat ott baccák el, hogy "ugyulubugyulu, de édes cukikutya" és nem veszik figyelembe, hogy kőkemény terrier és nagyon következetesnek kell lenni vele.

Viszont jó neveléssel nagyon okos és idomítható kutya, mellette bújós is. Meglepő módon stramm kutya. Érte már néhány baleset (kalaptartóról lerepült a műszerfalra, halálugrott 5 méterről) és semmi baja nem lett.

Bárhová beengedik, sok helyen csomagnak számít és nem kutyának (utazásnál), én már bankban, élelmiszerüzletben, plázában is voltam vele, sehonnan nem küldték még ki.

rét ősrégi társával, kapcsolatot tartva általa az egyre távolodó állatvilággal. A lakótelepek eb sűrűsége ma már vetekszik a falvakéval vagy a kertvárosi villanegyedekével. Sokak szemében a kutya lakásban való tartása kegyetlenségnek, valóságos állatkínzásnak tűnik. Az igazság azonban az, hogy ezt a nézetet kizárólag olyan emberek vallják, akik sohasem tartottak kutyát lakásban, és még kevésbé foglalkoztak a kutya viselkedéstanának beható tanulmányozásával. Bármennyire meglepően hangzik is, a kutya természetes viselkedésformáinak valójában sokkal inkább megfelel a lakásban való élet, mint a kerti tartás látszólagos kényelme és szabadsága. A falkában élő ragadozók napjuk jelentős részét egymás társaságában, lusta heverészéssel töltik, s naponta csak néhány alkalommal – általában hajnalban és alkonyatkor – indulnak hosszú, közös portyára, mely végül az izmokat megmozgató, falkán belüli együttműködést igénylő „sportban”, a zsákmány ejtésben teljesedik ki. A látszólagos bezártság ellenére a lakásban tartott kutya életritmusa nagyon közel áll ehhez a természetes mintához: ideje legnagyobb részében békésen szunyókál gazdája lábainál, a napi többszöri séta során pedig éppúgy megvan a lehetőség az idegen szagokkal való ismerkedésre, a fajtársakkal való közös tevékenységre és az intenzív testmozgásra, mint a vadon élő farkasnak, ha vadászni indul.

[link]

Ez csak egy oldal a rengetegből, már sokszor és sokféleképp kiderítették, h kutya nyugodtan tartható lakásban.

Amúgy édes-anyukádék szerintem ha meglátják, már úgy sem küldik vissza a kutyát, nálunk is így volt, utána már harcolnom kellett, h tulajdonképp enyém a kutya.

De fontos, h tényleg sétáltasd, hagyd kószálni, szaladgálni, persze biztonságos helyen.

Az ivartalanításról se feledkezz meg!