Azt mondják 22-25 év között már "ciki" a szülők nyakán élni és "illik" elköltözni. De ennyi idősésen mégis hova, hiszen addig tanulnak nem?

Számomra nem ciki...és nem is ennek függvénye.

Van ismerősöm, aki 20 évesen elköltözött (apuci lóvés, és vett neki egy lakást, - persze szigorúan érettségihez kötve- mert hát micsoda tanult gyermeke is van az orvos apucinak)- nekem nincs meg ez a lehetőségem.

Mérlegelni lehet: vagy elköltözöm albérletbe, és havi 40-50 ezret+a havi külön kaja ára+külön fűtés, villany stb. számlák... azaz havi ~70-80ezer önálló életre egy számomra vadidegennek (főbérlő) adok - amikor magamnak sincs....

....vagy itthon maradok, és ezt a pénzt inkább a szintén szerény anyagi körülményekkel bíró szüleim mindennapi számláira, és szűkös megélhetésükbe való - lehetőségeimhez képest minél több - amolyan "beszállásként" költöm el.

Hát tudja fene, lehet, hogy, én tényleg "Pán Péter szindrómás" vagyok- de sokkal inkább anyámék költsék el értelmes dolgokra ezt a pénzt, mint hogy én "f*szagyerekezzek", hogy egyedül élek...

Nekem az ciki, ha valaki a szülei pénzéből vásárolja meg a lakást vagy abból fizeti ki a vezetési tagdíjat.

Szerintem, mindenkinek joga van önállóan intézkednie. Én pl. sosem kérnék pénzt anyától, ha lakást akarok vásárolni. Nemrég találkoztam egy régi iskolatársammal, aki mondta, hogy tavaly nyáron tanult meg vezetni és örül ennek, mert amikor gimisek voltunk, őt bántotta a dolog, hogy az osztályunkból vagy 5-en tanultak meg vezetni a gimi mellett(!!!) Mikor megkérdeztem tőle, milyen érzés, hogy tud autót vezetni. Azt a választ kaptam, hogy jó érzés újakat tanulni, no meg tapasztalatokat szerezni. Igaza is van. Sőt, a tanára is mondta neki, hogy nem kell bánkódnia amiért nem hamarabb tanult meg vezetni. A gimis fiatalok nem a saját pénzükből fizetik ki ezt, ami szerinte tök ciki. Emellett hiányozhatnak is a suliból, ami helytelen dolog.

Nnna, erre a volt sulis társam sokkal jobb kedvre derült :D

"szerintem akkor lehet valakit felnöttnek tartani, ha nem a szüleivel él, hanem önállóan, vagy egyedül vagy partnerrel."

Volt egy ismerősöm, aki nagyra volt az önállóságával - mert nem jött ki a családjával (holott szerintem kevesebb daccal meg lehetett volna oldani, nem olyan volt, hogy verték, vagy hasonló), és az árvaellátásból albérletekben nyomorgott.

Másik meg összeköltözött az első útjába akadó pasival, akit annyira nem is szeret, állandóan veszekednek - hú, ez aztán a felnőttség!

Ez a válasz 100%-ban hasznosnak tűnik.

A válasz írója 87%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 21:50

Ott a pont. Ez nem arról szól, hogy baj ha otthon él valaki, hanem arról, hogy milyen hozzá állással él otthon.

Fizeti a rezsi ráeső részét, nem élősködik, takarít maga után, és van a jövőre nézve elképzelése. A mi családunkba most a legaktuálisabb téma. Férjemék 3-an vannak testvérek, apósom pár hónapja halt meg. Férjem húga 30 évesen otthon terpeszti magát a pasijával. Háta mögött kb 10 főiskola, amikből fél évet végzett aztán otthagyta.Persze fizetős iskolák. Ez a tökéletes alibi, mert ő tanul , és fősulis. Semmi félretett lóvé, holott a pasival kettőjüknek havi 250 ezer a bevétel. Rezsibe annyival szállnak be, hogy kifizeti a 17 ezer ft-os villanyszámlát, és slussz. De csak a gáz számla havi 80-an ezer, anyósom meg keres havi 65 ezret. Abban a tévhitben vannak anyósom, és a csaj is, hogy fizeti a saját dolgait bevásárlásnál. Persze, cipőt, vesz ruhát, drága ételeket, és ezt kifizeti. De ez csak a luxus,mer telik rá. De a mosóporba, öblítőbe, wc papírba, és azokba ami általában kell egy háztartásba kell nem száll bele. Természetes, hogy ez van otthon. Nem főz, nem mos, nem takarít, elnézi, hogy anyósom pucolja a szobájukban az ablakot.

Alapjában véve ezekkel az emberekkel van gond. Mert szépen, és jól hangzik, hogy tanulok, ezért otthon lakom, de ez ennél bonyolultabb. Igaz, hogy kell egy társ, akivel könnyebb, de én és a férjem, vagy a férjem öccse, és felesége mért tudtak elköltözni, és talpra állni?

Ez nem lehetetlen. Csak kifogást mindig könnyebb találni.

Nekem nincs főiskolám, de a középiskola után szereztem önerőből, még 2 szakmát tanfolyammal, jogsit szereztem, hazaadtam a szüleimnek, és volt félretett pénzem, mikor összekerültem a párommal. most 6 évvel később igaz hitelből, de családi házban lakunk, van egy öreg kocsink, és várjuk első babánkat. Ha nekünk sikerült sikerül másnak is.

kicsit off: "Mérlegelni lehet: vagy elköltözöm albérletbe, és havi 40-50 ezret+a havi külön kaja ára+külön fűtés, villany stb. számlák... azaz havi ~70-80ezer önálló életre egy számomra vadidegennek (főbérlő) adok - amikor magamnak sincs....

....vagy itthon maradok, és ezt a pénzt inkább a szintén szerény anyagi körülményekkel bíró szüleim mindennapi számláira, és szűkös megélhetésükbe való - lehetőségeimhez képest minél több - amolyan "beszállásként" költöm el. "

Ez önmagában nem rosz. Ellenben még Budapesten is lehet olcsóbban albérletet/szállást/kolit találni. Miért kellene egész lakással kezdeni ha nem az az adott lehetősége az embernek? Két-három főre elosztva pedig már egy egész lakás sem olyan lehetetlen összeg.

Ugyanakkor szép dolog besegíteni, csak a jövedelmed 10%-át mindig félre kell tenni. Másképpen olyan ez mint ha nem is kerestél volna semmit se.

A sz*ros 50-ezerről pedig annyit,nem rosz az. Korábban is volt már szakmám, jól is kereshetnék vele és volt lehetőségem, hogy úgy dolgozzak. De ha nem tanulom meg hogyan lehet kevésből többett csinálni akkor a többett se fogom tudni maximálisan felhasználni.

De tényleg nem állítom, hogy mindenkinek úgy kellene csinálnia ahogyan én teszem. Csupán azt mondom, meg lehet csinálni és jól is ki lehet jönni belőle. Meg azt, 25 éves korra életképtelennek lenni gáz. Én jóval kprábban, 14 évesen is dolgoztam az apám vállalatában. Akkoriban csak hétvégéken. Amíg a szüleimmel éltem, 18 éves korom után pedig mindig leadtam otthonra a jövedelmem 50%-át. (Kűlföldön éltünk így az nem a minimál bér volt.)

Szerintem nem mindig azt érdemes nézni, hogy pillanatnyilag anyagilag jobban járhat az ember. Van amikor jobban megéri ha tanúlhat egy adott szituációból.

Én munka ide vagy oda, de nagyon elkényeztetett voltam. Ha nem tanulom meg hogyan lehet minimumból megélni akkor most nagyon rosszúl lennék. Nekem ezért megérte a minimálbér.

Főiskolán eléggé torz képek vannak. A szülők gyakran minden pénzüket a gyerekre költik. Akár hitellel is finanszírzzák a tanulást. Pedig ez csak egy lehetséges megoldás a sok közűl. Így sajna csak utána derűl ki a gyermek odavaló e vagy sem. Ami komoly problémákat okozhat. Ellenben közben a gyermek hozzászokik a családjához mérten magasabb életszínvonalhoz. S ha még tudja is, hogy nekik kevesebb van ez sokaknak csak önsajnálatra ad okot. Sőt, még az sem biztos a felsőoktatás a legjobb út. Lehet rosz helyen vagyok, de az évfolyamtársaim döntő többsége azért "tanul" mert azt jobban megszokta, ismerős mint az önnálló élet. Meg azért, mert azt hallotta főiskolával könnyebb. Aztán rájön lehet mégsem az. A tanulásról pedig annyit, ezen a főiskolán csak a vizsgaidőszak elötti 2-3 hétben tanúlnak. Esetleg még ZH-k elött egy-két nappal. A többi idő szabadon kitölthető.

Még mindig erősen él az a hit, az embernek saját lakást kell vásárolnia. A mi korosztályunknak ez viszont már nem biztos, hogy jó megoldás. Nem mellesleg egy lakás pedig befektetésnek lehet jó, de valószínüleg nem a legjobb. Persze ez már egy külön téma, és inkább fórumra való sem mint ide.

Sok szerencsét!