Azt mondják 22-25 év között már "ciki" a szülők nyakán élni és "illik" elköltözni. De ennyi idősésen mégis hova, hiszen addig tanulnak nem?

Akik ezt cikinek tartják:

-Apuci, anyuci vett nekik külön lakást, vagy legalább beszállt anyagilag.

-Albérletre költi a fizuját és nem tud/akar megtakarítani. Inkább a mának él.

-Ha szőkenő, akkor rácsimpaszkodik egy gazdag hapsira és eltartatja vele magát.

-Másodállást vállal az országút mellett és abból telik neki.

-Olyan mázlista, hogy diploma után rögtön talál egy zsíros állást, amiből nem probléma albérletet/lakáshitelt fizetni.

-Olyan mázlista, hogy megtalálja élete párját korán, és együtt ha szerényen is, de képesek külön költözni a szülőktől.

-Egyéb...

"Én 21 éves voltam mikor a szomszédasszony azt mondta, hogy "Egy ennyi idős lánynak már a saját lábán kellene állnia""

Hány éves a kedves szomszédasszony?

Mert lehet hogy az ő fiatalkorában még a Tanács kiutalta a lakást, és nem súlyos ezreket kellett albérletre vagy lakáshitelre fizetni.

"Hány éves a kedves szomszédasszony?

Mert lehet hogy az ő fiatalkorában még a Tanács kiutalta a lakást, és nem súlyos ezreket kellett albérletre vagy lakáshitelre fizetni."

75 körüli. Ő sem igazán állt a saját lábán, mert mesélte hogy a szüleinek a háza az utca végén volt. Tehát kb 5 házzal költözött odébb mint ahol a szülei laktak, ráadásul a férjével. (Az a story is nagy, hogy 50 valahány éve élnek együtt, és utálják egymást, fiatalon is folyton csalták egymást. Mennyire megérte hogy fiatalon különköltözött...)

Szerintem a szülők nyakán ok nélkül élni és/vagy 25 korra még mindig életképtelennek lenni gáz.

Aki képes eltartani magát az tegye is meg. S nem azzal kellene foglalkozni, hogy megéri e vagy sem.

Szögezzünk le valamit: Albérletben, minimálbérből, sőt kevesebből és egyedűl is lehet haladni.

Én 22 éves korom óta vagyok önnálló. Gazdag családból származom, és bármennyire is hihetetlen az oktatásomat kivéve nem segítenek otthonról. Úgy vannak vele, képesnek kell lennem önerőből felkapaszkodnom.

Korábban diákmunkával 50-55-ezret kerestem. Abból oldtam meg mindent, a tanulásomat is beleértve. Akkoriban még a tanulmányaimban sem segítettek.

Most két helyen tanúltam. Múlthéten fejeztem be az egyiket, a főiskola viszont még tart. Mind ezt diákmunka mellett úgy, hogy délutáni műszakokba járok. Jelenleg az ösz jövedelmem 45 ezer. Ellenben azzal, hogy befejeztem a másik sulit, olyan szakmát szereztem amivel megduplázhatom a jövedelmeimet. S mivel már csak egy helyen tanulok, a szüleim ismét nem fognak tovbb segíteni.

A havi 45-ből min: 2-3-ezret félre tudok rakni. Amiből a neten eladható cuccokat vettem. Jelenleg havi 4-10 hasznom van ilyen módon amit nem számolok a jövedelmemhez, hanem beforgatom. Új állás keresés mellett nemsokára beindítok egy netes kisvállalkozást is. Csupán 50e elbukható pénzt kell összegyűjtenem.

Hosszabb távon pedig egy másik leendő vállalkozásomhoz gyűjtök.

Szóval nekem ne mondja senki se, hogy lehetetlen. Mert ilyen nincsen. A szüleim támogatásáról pedig annyit, hogy csak kölcsönt kaptam tőlük. Voltaképpen egy diákhitellel se jártam volna sokkal rosszabbul. Plusz 15ezer forintomba kerűlt volna.

Aki tanúl az azért ha mást nem is, de a legtöbb esetben minimum be tud segíteni a kasszába.

Látom a főiskolai évfolyam társaimat és kevesen elég céltudatosak és cselekszekszenek annak megfelelően.

A pénzügyi ismereteik pedig rendszerint roppant alacsony szintűek. Magyarán nem tudnak pénzel bánni, viszont hitelt már kaphatnak.