Mit gondolnátok arról, ha jelen helyzetemben szülnék? (lent)
A helyzet az, hogy 23 éves lány vagyok és nagyon vágyom már egy kisbabára. Ez mindig is így volt, ám mivel megtalátam rá a (majdani) megfelelő személyt, így most ez még erősebb. A családban amint meglátok egy kisgyereket "elrabolom" és én dajkálom, amíg csak lehet. Tudom, hogy ez nem ennyiből áll, de legalább addig csillapíthatom ezen vágyamat.
Ezzel nem is lenne baj, de a családi körülményeink még nem olyanok, hogy ebbe a helyzetbe bevállalhatnánk a babát, ugyanis a párom még iskolába jár, én pedig nemrég végeztem, még a szokásos időt sem dolgoztam le, így alig kapnék úgy valamit. Egyébként biztosak vagyunk benne, hogy együtt éljülk le az életünket és el is jegyzett már.
A szüleinkkel jó a kapcsolatunk, ők biztos segítenének.
Olyan válaszoket nem kérnék, akik kikérik maguknak és mit gondolok én még ha tudom is, hogy végülis ez a helyes hozzáállás. A kérdés csupán elméleti.
Csak mégis,hogyan lehet ezt átvászelni? Hogy még vagy 3 évig nem lehetséges ez, pedig mindketten nagyon szeretnénk már gyereket vállalni. Ezen érvekkel beszéljük még le magunkat erről.
De mi lenne, ha mégis megtörténne és tényleg teherbeesnék?
Szia!
Szerintem még várjatok.
Azt nem írtad, együtt éltek-e.
De gondolj csak bele, mennyi időtök lenne a suli mellett.
És miből vennéd meg a babának a szükséges dolgokat? A szüleiddel fizettetnéd ki?
És képes lennél csak azért nélkülözésbe belerángatni mindkét családot, magatokat, és a gyereketeket, mert te nagyon vágysz egy babára????
Dolgozni még nem dolgoztál.
Mennyi esélyed lenne 25 évesen, 1 gyerekkel, pályakezdőként elhelyezkedni?
Előbb gondolkodj el ezeken is!
Bocsánat, kicsit off lesz, de eszembe jutott valami.
Idén leszek 30 éves, és sajnos régóta keresek munkát, de nem találok. Jelen pillanatban lövésem sincs, hogy mikor jutunk odáig a párommal, hogy gyerekről beszélhessünk érdemben. :-( Ő is munkát keres.
Nem így szerettem volna, a dolgok így alakultak, 28 évesen egy hosszú-hosszú kapcsolat után kezdhettem mindent "újra". A legrosszabb az egészben, hogy most már egyre több mindenkitől hallom az ominózus kérdést: "Te mikor szeretnél gyereket?" A szívem ilyenkor összefacsarodik, mert igenis szeretnék, igenis megvannak bennem az anyai ösztönök - úgy kb. egy éve intenzívebben -, ugyanis fogalmam sincs, mikor szülhetek, mikor lehet belőlem anyuka. Szóval szeretnék gyereket, de az észérvek kell, hogy győzzenek az ösztöneim felett. (Ráadásul, ha végre összeköltözünk, először vele szeretnék csak lenni.)
Ilyen szempontból kissé furcsának találom, hogy valaki 23 évesen annyira "nem bír" magával, hogy ne tudjon várni még. Miért nem élvezitek egymás társaságát a pároddal? Az az idő nem jön vissza később soha! Neked még bőven lesz időd mindenre, nekem már kevésbé.
De persze, ha minden adott, miért ne? Viszont mindenképpen úgy gondolom, hogy csak akkor ildomos gyereket vállalni, ha már mindketten dolgoztok, és alapvetően nem szorultok a szülők segítségére. Ez nem azt jelenti, hogy ne segítsenek, hanem, hogy tudjatok megállni a magatok lábán.
Végezetül pedig: hogy savanyú-e a szőlő? Néha igen, de mégis úgy gondolom, oka van annak, hogy nem lehettem huszonévesen anyuka, ahogy korábban szerettem volna. Semmi sem történik véletlenül. De azért a szívem már elszorul a kicsik láttán. :-(
Ma a Gyed-et és a Gyest a szülés évét megelőző két év keresetéből számítják kis, ezen idő alatt kell meglennie a 365 nap munkaviszonynak. Tehát, hacsak nem dolgoztál ennyit ezidő alatt, akkor gyedet nem, míg gyest is csak a minimált kb. 25 ezret kapsz majd. Érdemes ennek utána járni a volt tb-nél, mert könnyen nagyon nehéz helyzetbe kerülhetsz. Úgy tudom a főiskola nappali tagozata, ha tobbet töltöttél ott, mint másfél év, beleszámít, ellenben akkor is kell valamilyen jövedelem utána, hogy legyen miből számítani a gyedet, szülésit.
Szóval én azt gondolom, hogy próbálj meg minél jobb jövedelmet szerezni, tervezzetek előre, a három év hamar elröppen ám...
Készüljetek tudatosan a gyermekvállalásra. Egészséges életmód, sport, vitaminraktár (belső) feltöltése. Beszéljetek erről a pároddal. Tegyetek félre pénzt. Tanulj meg kötni, horgolni. Tervezd meg a babaszobát stb.
Vond be ebbe a párodat is, de vigyázz, nehogy megszállottá vállj! :-)
Ha mégis teherbe esel? Véletlenek nincsenek...
Ha ennyire akarnátok miért ne lehetne most?
Imádjátok egymást, jó szülők lennétek. Majd párod vállal plussz munkát és írod, hogy a nagyszülők is segítenének.
Szerintem nem kell visszafolytani az érzelmeket! Beszélgess pároddal erről! Sok sikert és sok boldogságot!
A párod is akarja? Kérdezd meg őt is!
Egyébként én is hasonló cipőben vagyok, csak én még 21 vagyok, nem dolgozok, hanem még van egy fél évem az egyetemről, és engem még nem jegyzett el a párom, de elég intenzíven utalgat az eljegyzése. Ő 27 és régóta dolgozik már. Nekem is minden vágyam a bébi, én is elrabolom a piciket a családi összejöveteleken, és úgy gondolom, hogy ameddig a ti helyzetetek sem áll úgy, hogy 100% legyen a babavállalás, addig pedig marad a potyázás a családi összejöveteleken. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!