Mit gondolnátok arról, ha jelen helyzetemben szülnék? (lent)
A helyzet az, hogy 23 éves lány vagyok és nagyon vágyom már egy kisbabára. Ez mindig is így volt, ám mivel megtalátam rá a (majdani) megfelelő személyt, így most ez még erősebb. A családban amint meglátok egy kisgyereket "elrabolom" és én dajkálom, amíg csak lehet. Tudom, hogy ez nem ennyiből áll, de legalább addig csillapíthatom ezen vágyamat.
Ezzel nem is lenne baj, de a családi körülményeink még nem olyanok, hogy ebbe a helyzetbe bevállalhatnánk a babát, ugyanis a párom még iskolába jár, én pedig nemrég végeztem, még a szokásos időt sem dolgoztam le, így alig kapnék úgy valamit. Egyébként biztosak vagyunk benne, hogy együtt éljülk le az életünket és el is jegyzett már.
A szüleinkkel jó a kapcsolatunk, ők biztos segítenének.
Olyan válaszoket nem kérnék, akik kikérik maguknak és mit gondolok én még ha tudom is, hogy végülis ez a helyes hozzáállás. A kérdés csupán elméleti.
Csak mégis,hogyan lehet ezt átvászelni? Hogy még vagy 3 évig nem lehetséges ez, pedig mindketten nagyon szeretnénk már gyereket vállalni. Ezen érvekkel beszéljük még le magunkat erről.
De mi lenne, ha mégis megtörténne és tényleg teherbeesnék?
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Ha a párod is nagyon akarja, akkor oké. Ha a család is mögötted áll (nem csak az anyagi hanem főleg érzelmi támogatás, gyerekfelügyelet, stb) akkor nem lesz gond. Tökéletes időpont úgysincs a szülésre: most tanulok, most kezdtem dolgozni, most a nagymama beteg, most meghalt a cica, most ez, most az..
Ha a barátod úgy gondolja, hogy persze, majd valamikor lesz gyerek, akkor nehogy úgy rendezd, hogy "véletlenül" teherbeess, mert sokszor az ilyen történetetek úgy végződnek, hogy anyuci nevelheti egyedül a gyereket.
Elsőször is megcáfolnám aki azt írta,hogy igazából félnek bevállalni a gyereket! Hát nem tudom ki hogy van vele, de én csak a saját seggemre szülnék gyereket!
A szüleim nagyon jól állnak. Házat, kocsit kaptunk. Mégsem vállaltuk be hamarabb a gyereket (ha minden igaz most jön), mert nem akartam, hogy ők tartsák el. Tesómmal minket felneveltek tisztességesen, megadtak mindent, amire egy ember vágyhat, de a gyerekem nem nekik szülöm!
Arról nyilván a nagyszülőket nehéz leállítani,hogy kényeztessék az unokát, de arra számolni, hogy ők úgy is segítenek....Hát nem tudom. Én bőven megtehetném, mégsem tettem. Nekem fontos, hogy én tudjam megteremteni neki az alapvető dolgokat és ne az legyen, hogy még a kaját is nagypapi vette!
Szülhettem volna 20 évesen, mégsem tettem. 28 évesen úgy érzem nem vagyok elkésve!
válasza: válasza:"De mi lenne, ha mégis megtörténne és tényleg teherbeesnék?"
95% hogy egyedül maradnál a babával és az anyagi gondokkal, költözhetnél haza a szüleidhez ahonnan sose költöznél el.
válasza: válasza:Lehet, hogy azért ez a véleményem, mert még felelőtlen fiatal(szinte tini) vagyok, de azért elmondom.
A szüleim mindig azt mondták, hogy ha van egy vágyam hagyjam a felszínre törni, ne érdekeljen a külvilág és senkinek se engedjem, hogy elvegye az álmaimat. Ők is így éltek egész életükben és nagyon sok mindent elértek(és még többet fognak).
Anyu 20 éves volt, amikor a bátyám születet, 21 amikor én és 23, amikor a húgom, mégis felneveltek, mindig mindenünk megvolt, rengeteg szeretetet, odafigyelést kaptunk tőlük. Pedig amikor születtem még apu tanult, a nagyszülőknél laktak, csak 1 éves koromban(a bátyám 2 volt) lett saját lakásuk, majd két év múlva pedig egy hatalmas ház, udvarral, medencével, kutyával, macskával. Még nagyon fiatalok voltak, amikor családot alapítottak, de mindent megkapunk tőlük, mind anyagi, mind érzelmi támogatást.
Ezzel azt akarom kifejezni, hogy fiatalon is lehet vki jó szülő.
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!