Semmi sem jön össze az életben. Meddig kell ezt türni?
Már unom az egész életet. Semmi sem jön össze már több mint 30 éve. Szinte senkim, és semmim nincs. Mindíg falakba ütkzök akár hányszor próbálkozok bármivel. Már meguntam. Anyagiakban sem tudok elörébb jutni, hiába próbálkozok, társam sincs, bárhol, bármit csinálok, mindenhol az egyedüllétet vonzom be. Már az is csak illúzió hogy legyen egy saját/
v.legalább nevelt gyerekem. Kipróbáltam már mindent, még a sok "hókuszpókusz" -emberek, és az agyturkászok is csödöt vallottak. Internet,beszélgetések,társkeresö,vallás,hit,méregdrága tréningek,híres pszichologusok és pszichiáterek,pozitív gondolkodás,könyvek,határozott lépések/tettek,amatör öngyilkossági kísérlet,alkohol,drog - bármivel próbálkoztam az életben ami mást megváltoztat nálam mind csödöt vallottak. Ugyanugy, és ugyanott maradtam, semmi sem változik, sem elöre sem hátra, sem kifelé az életböl. Már egyáltalán nem félek a haláltól; - lesz*rom, bár az sem sikerült. De annyira (sajnos?) meg még nem hülyültem meg hogy drasztikusabb eszközökhöz folyamodjak. Bár az is szívás hogy anya miatt nem tehetem meg: nem tudnék megbocsátani magamnak ha rá gondolok. Ördögi kör, egy csapda az életem. Legalább lenne valakim vagy egy cél az életemben akiért/amiért érdemes küzdeni. De a tárgyi célok így egyedül nem különösebben érdekelnek, szemfényvesztés múló csábítás az egész, párkapcsolat terén meg már leírtam hogy mi a helyzet. Olyan mintha nem is léteznék ebben a világban, de mégis itt kell rostokolnom. Csak lennék már túl rajta végre... Bár amilyen "szerencsém" volt eddig, biztos élek majd vagy 130évet ebben a nagy sz*rban.
Te nagyon pesszimista ember vagy..Az igazság az,hogy az elmúlt 35 év alatt én rájöttem,hogy ne a sült galambot várjam,ha haladni akarok akkor magamnak kell megtenni a lépéseket.Ha csak az jár a fejedben hogy egy csőd vagy,és csak ezért tudsz panaszkodni,bizony semmi nem fog változni..Van hol aludnod,van mit enned..Egészséges vagy..
Van miért örülni is...
Miért nem nézed mindenek a jó oldalát?
Pl: Neked van anyukád...Már szerencsésebb vagy mint én..Nekem sosem volt.
Nem vagy normális.
Sajnáltatod és sajnálod magad,pedig tudnál tenni ellene.
Én is magányos vagyok,de próbálok tenni ellene.Néha elég ha elmegy sétálni az ember,leül egy parkban / internetkávézóban /bárhol olvasni-nézelődni...
36 éves vagyok,van egy lakásom,egy elég bonyolult "kapcsolat szerű" valami,rengeteg barát a való életben és a neten egyaránt ( köszönhetően egy játéknak).
Nagyon jó emberekkel lehet igy megismerkedni,pedig mégcsak nemis találkoztam velük ( majd a nyáron talán).
Gyereket én is szeretnék,de nem fogok azon görcsölni,hogy jajj miért nincs.Ha eljön az ideje,majd lesz,de ha erőltetem akkor csak elrontok mindent.
Hagyd a dolgokat megtörténni,nem szabad görcsösen ragaszkodni és erőltetni mindent.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!