Szerintetek, ha valamit nagyon szeretnék, akarjuk akkor az előbb-utobb teljesül?

50% esély van rá hogy ő beléd szeressen, anélkül, hogy tudná mit érzel :)

De ha közlöd vele, hogy mi a szitu, akkor az esélyed is nő, mert ugye "Néma gyereknek anyja sem érti a szavát".

Talán próbálj közeledni felé, ennyire egyszerű.

Igaz!

Nekem eddig még mindig bejött. Amit nagyon akartam, az mindig teljesült.

De adnék neked egy jótanácsot:

"hát nagyon remélem az a bizonyos férfival ,együtt leszünk,ez minden vágyam,bárcsak ő lenne az első férfi az életemben,mindennél jobban ezt akarom/szeretném."

Ezzel nagyon vigyázz, ismerd meg őt, lásd, hogy milyen ember valójában, tudom, hogy nehéz, mert szerelmes vagy, és a szerelem vak, de próbáld meg objektíven látni.

Én ugyanezt érzetem a volt párom iránt középiskolásként. Jóképű volt, vonzó, okos, komolyabb, mint a vele egykorúak, sportolt, vízilabdázott, minden, ami egy nő álma...

Annyira, annyira akartam Őt, mint Te a szerelmedet, minden nap vele keltem, vele feküdtem gondolatban.

Idealizáltam őt, csak azt nem vettem észre, hogy milyen rideg, szótlan, pökhendi alak. Illetve megmagyaráztam magamnak, hogy csak zárkózott, és kell neki egy szerető szív, aki mellett ,megnyílhat...

Addig vágytam utána, amíg felfigyelt rám, és megkaptam!

Hát...a kapcsolat maga volt a pokol! Nem is sokára kijött az igazi énje, undok, piszkálódó, kötekedő, hideg-rideg, érzéketlen alak volt, aki gátlástalanul kritizált és sértegetett, még azt sem volt szabad mondanom, hogy "Fejezd be!", mert úgy vette, hogy nem tisztelem őt, és provokálni akarom, és még jobban bedühödött.

Mit mondjak Neked? Megszívtam!!!!

Örülök, hogy otthagytam, bár nem volt egyszerű olyan agresszív volt.

Hát, ennyit erről!

Szóval igaz, hogy amit akarsz, az teljesül. Csak vigyázz vele, hogy mit kérsz. Nézd meg a jó és a rossz oldalt is, mert a legtöbb esteben tényleg megkapod, amire vágysz.

Szia!

Előző válaszoló vagyok.

Kívánom Neked szívemből, hogy egymásra találjatok, és boldogok legyetek!

Amikor mi szakítottunk a volt barátommal én azt gondoltam, hogy nem leszek már soha többé szerelmes.

Mindig utána vágytam, akármilyen is volt, és Őt, az Ő típusát kerestem mindenkikben.

Volt egy ideál a fejemben kiskorom óta, hogy milyen az ideális férfi. Magas, vállas, sportos, biztonságot adó, komoly gondolkodású, markánsabb arcú, visszafogottabb, tehát nem az az "őrült", olyan ember, akire fel lehet nézni.

Ezt kerestem, de sehol sem találtam.

És arra vágytam, bárcsak megtalálnám a szerelmemet.

És most, találkoztam valakivel, aki magas ugyan, de nem sportos, vékonyabb, lányosabb alkat, inkább bolondos, mint komoly, egyáltalán nem markáns arcú, hanem kisfiús, kedves arca van, nyitott, vidám, tehát semmi köze a régi ideálomhoz...

És, ha beszélgetünk, akkor úgy érzem, hogy megmelegszik a szívem, olyan, mintha hazataláltam volna a sok keresgélés után.

Véletlenül botlottunk egymásba, és még "csak" barátok vagyunk, nem tudom, mi lesz a kapcsolatból, csak azt érzem, hogy nagyon őszintén szeretem, és nagyon jó és biztonságos mellette lenni.

Nem is tudom...

Jöhet így a szerelem, ilyen hirtelen, hogy nem is várom?

Nem is merem igazán beleélni magam, lesz, ami lesz...

Egy biztos, ez a véletlen ismeretség nagyon-nagyon sokat adott nekem már most az életemben.