Életem egyetlen és legőszintébb célja az, hogy találjak egy gazdag és bőkezű férjet. Baj ez? Azt jelenti, hogy nem vagyok normális? Lehet nem sikerül, mert mindig az nem sikerül amit a legjobban szeretnénk?

Ha ez kamu,vagy provokáció,akkor sajnállak,nagyon unatkozhatsz!...

Ha viszont ez tényleg valód kérdés,ennyi a hozzáfűznivalóm:sajnos a Te fajtádat többre becsülik,mint az enyémet,aki csak szimplán szeretetre vágyik!Persze a magamfajtákat gyakran elküldik a búsba.Ilyen a Sors... :-)))

Azért baj, mert ezek szerint nem vagy egyedül életképes, kizárólag akkor tudsz életben maradni, ha szimbiózisban, egyszerű érdekkapcsolatban élsz valakivel.

Cserébe nagy árat fizethetsz, mert kitartott nőnek lenni nem hálás feladat.

Kezdve azzal, hogy kuss a neved, ha az orrod előtt lép félre, akkor se szólhatsz, mert ő etet, nála laksz, tőle függsz - és ő ezt pontosan tudja is.

A legtöbbször az ilyen nőket simán lecserélik egy bizonyos kor után, mint a többi státuszszimbólumot: nagyobb kocsi, nagyobb ház, fiatalabb pipi.

Az csak a mesékben van, hogy a gazdag pali élete végéig epekedik a nőért, aki kihasználja.

Sokkal kiszolgáltatottabb helyzet, mint azt most sejtenéd.

Persze, itt mindenki a tiszta belsőt keresi, senkit nem érdekel a pénz. Dolgozzuk fel, hogy a gazdagság az egy ugyanolyan szerethető tulajdonság, mint a szépség, vagy az okosság.

Ott van pl. Zimány Linda és Dzsudzsák Balázs. Dzsudzsák ronda, mint a bűn, de rengeteg pénze van, Linda pedig egy üres, értéktelen nő, de legalább szép. Így mindketten jól járnak, Zimányt pénzelik, Dzsudzsák meg minden nap jól megdughat egy klassz csajt.

Ha neki ez elég, minek ítélkezzünk?

Kérdező, ha találsz olyan pasit (mert rengeteg van, ha szeretnéd, mondok helyet, hova járj ismerkedni), akinek ez oké (tehát nem használod ki, hazudva hogy szereted meg minden), akkor hajrá. Nincs ebben semmi.