Másnál hogy van ez? Csak én reagálom túl?

Párommal már több mint másfél éve vagyunk együtt, de még egyszer sem mondta, hogy szeretne tőlem gyereket. Egyszer szóvá tettem neki, és rámripakodott, hogy hova akarok albérletbe pénz nélkül? (természetesen nem most akarok, de jól esne tőle ha tudnám, hogy szeretne egy közös babát). Egyszerűen nem tud félretenni, sporolni. Éjjel nappal cigizik, és van hogy elég sok italt magához szólít. Az előző kapcsolatából való lányáért (saját elmondása szerint) rajong, rettentő mód elkényezteti, de ha nálunk van, akkor egyszerűen lepasszolja nekem. A fiúval meg nem foglalkozik, nem is beszél róla, mert szerinte az olyan bu..-is lenne. (pedig apukák mindig a fiú gyerekekért vannak jobban oda) Az ex folyamatosan ugráltatja, és ha ezt teszem szóvá akkor rámszól hogy maradjak már, meg ne morogjak. Nincsenek tervei a jövőnkkel kapcsolatban, csak ha már részeg, akkor kitalálja, hogy ha majd nyerünk a lottón akkor ez lesz meg az lesz. Ha jobban fizető állások után nézek, akkor is ellenem van, mintha félne, hogy én többet fogok keresni mint ő. Olyan mintha élete végéig egy albérletben akarna élni, és a legnagyobb kikapcsolódás számára a cigi meg az ital lenne. Józanul még sosem mondta, hogy szeret csak részegen, és ha ekkor azt mondom neki, hogy ezt nem hiszem el, akkor megsértődik, csapkod, és néha olyanokat mond nekem amit az ember szerintem sosem mondana a "szerelmének".