A férjem gyáva vagy csak önzetlen?

Mióta a férjem ismerem, a családjában mi mindig mindenkinek a rendelkezésére állunk.

Ha baj, probléma van, mindig mi vagyunk azok, akik mindent elintéznek, azonnal rohannak, akikre lehet számítani.

Pl: apósomnak elromlik az autója, mi azonnal megyünk, elvontatjuk, szerelőhöz visszük.

Sógornőm nem akarja fiát (23) este 11-kor zaklatni, minket kér meg, hogy vigyük el a kórházba a férjéhez, mert bevitte a mentő.

A sógornőm fiának autóra van szüksége, majd mi kölcsönadjuk a miénket.

Sógornőm fia költözik, majd mi segítünk bútort szállítani.

Sógornőm menyének nem volt állása, a férjem szerzett neki egyet.

Nem ezzel van baj, szívesen segítek, de ha nekünk kell valami, akkor a férjem soha nem szól senkinek.

Nekem sincs munkám, de amikor szólok a férjemnek, hogy légyszi kérdezd meg az ismerősödet, soha nem teszi.

Amikor mi költöztünk, hívtunk szállítókat, mert csak nem képzelem, hogy valakit zavarunk a családból!

Amikor autóra volt szükségünk, béreltem egyet, mert csak nem gondolom, hogy valakitől elkérjük, hisz neki is kell!

Autó elromlik, hívjam a barátomat, majd az segít hazavontatni, vagy a szerelőhöz.

A legújabb, hogy ballagásra kellene mennünk, és a sógornőmtől akartam kölcsönkérni egy kalapot.(van neki ezer, arra az egy napra nem hiszem, hogy hiányzott volna neki) Megkértem a férjem, hogy kérdezze meg, lehet-e róla szó?

A férjem: - Jó ötlet, biztos ad kölcsön. De nem tudom, mikor van otthon, meg egyáltalán, most van valami pasija, aki folyton ott lóg nála. Hát, ... nem tudom. Majd felhívom.

Ennek két hete. Azóta egy barátnőmtől kaptam kölcsön, amikor a férjem megtudta: Na, látod, milyen ügyes vagy, tudtam, hogy elintézed!

Már arra is gondoltam, hogy elmondom az anyósomnak, de nem tudom jó ötlet-e?

Mert ha találkozunk, akkor a férjem elmeséli, hogy sikerült megoldani a problémát és olyankor jön az, hogy : - De hát miért nem szóltatok? Szívesen segítettünk volna/adtuk volna kölcsön/hoztuk volna el, stb!

Már nagyon unom ezt az egészet, mit tehetnék?