Van olyan álmod, vágyad amit nagyon szerettél volna az életedben, de valami miatt nem teljesült?

Igen. Nagyon szerettem egy férfit. De nem lehettünk egymáséi.Neki családja volt. Ez 2 éve volt,de azóta is eszembe jut rengetegszer. Olyan szenvedélyt és szerelmet még soha nem éreztem senkivel.És nagyon félek tőle,hogy már nem is fogok :( Azóta keresem azt, aki hasonló érzést váltana ki belőlem. De nem jön! Úgyhogy már megcsömörlöttem ebbe. Már nem is érdekel. Inkább a munkámra koncentrálok,abban legalább sikeres vagyok.A tudást,ami a fejemben van,nem veheti el tőlem senki és nem okozhat ekkora fájdalmat! A karrierem az én biztonságot nyújtó pontom az életemben.

26/L

20:15 vagyok és az utánam írónak üzenném,hogy sose add fel az álmod! Ha neked a biosz az,akkor próáld megértetni a szüleidel ezt! Tudom,hogy nem könnyű,de ha szeretnek Téged( márpedig gondolom szeretnek) akkor nem kivánhatják,hogy egész életedben azt csináld amit utálsz! Én a helyedben nem hagynám magam. Hány éves vagy amúgy? Középiskoláról vagy egyetemről lenne szó,ahová jelentkezel?

Bocs az offért.

Meghitt, bizalmas kapcsolatra vágytam az anyámmal. Sajnos úgy nőttem fel, hogy a gondoskodása, figyelme sosem terjedt ki az érzéseimre, gondolataimra. Sosem számíthattam rá lelki dolgokban, ha valamitől féltem, ha szorongtam, ha szomorú voltam. Sokszor volt hideg, elutasító - előfordult, hogy sírva odaborultam a vállára, mert vigaszra, ölelésre vágytam, ő meg eltolt magától. A legfájóbb pedig az, hogy az öcsémmel nem így viselkedik, vele gyengéd, vele beszélget, érte mindent megtesz, neki mindent elnéz stb. Bemagyarázta magának, hogy én nem vagyok olyan érzékeny, mint az öcsém (anyám szerint én elviselek mindent, de az öcsém meg úgy ki tud borulni mindenen, mert annyira érzékeny), illetve "amelyik gyerekkel több gond van, azzal többet kell foglalkozni". Legyek neki hálás? Mert a "kényszer" miatt tényleg erős lettem, az öcsém meg egy depresszióra hajlamos lelkileg labilis felnőtté vált.

És már sosem fog teljesülni, mert 1.) több mint másfél éve nem is beszéltünk egymással, uis 30 év után úgy döntöttem, elég volt az olyan családi kötelékekből, amik csak fájdalmat okoznak - elég volt a közönyből, a nélkülözhetőség érzéséből, a be nem tartott ígéretekből stb.; 2.) ha újra szóba is állnánk egymással, semmi sem törli ki a rossz emlékeket, amiket gyermekkorom óta őrzök.

És az a hintaágy nekem sem akar összejönni :-))) Mindig várjuk a szezon végi leárazást, aztán meg amikor eljön, mindig jön valami fontosabb, amire jobban kell a pénz. De optimista vagyok, szerintem idén meglesz :-) (Tavaly is ezt hittem??? :-)