Hamvasztás vagy normális temetés?

85% 17:39 vagyok

Szép volt a hamvasztásos is, de én semmiképpen nem vinném haza az urnát... A hideg kirázna, pedig szeretek minden ismerőst aki meghalt. Inkább a templomban, oda is akkor mész amikor akarsz.

Egyik ismerősöm annyira bekattant mikor meghalt anyukája, hogy az ebédlőasztallal szemben rakták ki egy polcra az urnát, és terítettek neki is étkezéskor. A hátamon futkosott a hideg.

17:45 Köszi! Én írtam.

Amúgy meg annyit hozzátennék, hogy most úgy gondolom jobban örülnék ha el lennék temetve, de azt hiszem miután meghaltam már tökmindegy lesz. :) Szóval nem fogom kikötni, hogy mit csináljanak velem, majd eldönti az akinek a dolga lesz (saját családot nem szeretnék, szóval nem tudom.. húgomék?).

én is hallatom arról amit mondtál,hogy "felült".de nekem ezt elmagyarázták kicsit tudományosabban, szóval semmi olyasmi hogy kiszállt belőle a lélek..

én egyébként "normális" temetést szeretnék,én láttam már hamvasztásost,amit behelyeztek egy kápolnába,de olyat is amibe vizet vezettek és így szórták szét(Fiumei úti,bocsi a megfogalmazásért.)nekem az utóbbi még fájdalmasabb volt..

Hamvasztást szeretnék. Temetést nem. Úgy lenne a legjobb, hogyha kivinnének egy magas hegy tetejére és leszórnának, vagy bánom is én, csak ne tegyenek a föld alá.. Az úrnafal vagy mi a neve meg olyan személytelen, nem tetszik. :|

A koporsós temetés azért nem tetszik, mert voltam már ilyen temetésen és borzasztó érzés volt. Nem akarom, hogy az ismerősök ott álljanak felettem és arról beszéljenek, hogy jajj derosszul nézett már ki, nemcsoda hogy meghalt!

Szóval hamvasztás!

Ez jó kérdés. A válaszom pedig talán fura lesz.

Ha rólam van szó, akkor bevallom furának találom, hogy elhamvasszanak, mivel előként gondolok rá, ha tudom is, hogy nem fáj.

Viszont voltam már mindkétféle temetésen, és a hamvasztásosnál talán ici picit könyebb volt. A testnél ott nagyon ott van az érzés, hogy megakarom még ölelni, nem akarom hagyni, hogy leeresszék, míg a hamvasztásosnál mivel nincs már test, ezek nem jönnek ily erősen elő.

Különben így is úgy is ha nem is hamu, de por leszel, nekem azt is nehéz elképzelnem, viszont ha testem megmarad, hogy eszik a bogarak, stb. Akinek voltam temetésén koporsóson azóta is eszembejut, hgoy nézhet már ki rohad stb.

Szóval talán mégis a hamvasztásosra szavazok.

Maga a testi temetés nehezebb szerintem, mert ott van, és utána az agyalás mi van már vele.

A hamunál már tudom mi van vele kész.

Ez általában a családi hagyományoktól függ, vagy a vallástól. Ennek ellenére a hamvasztás híve vagyok, nem akarok fölöslegesen elfoglalni egy nagy koporsónyi helyet. :)

Bár ha eszemebe jut, hogy párszáz vagy ezer év múlva esetleg az én csontjaimat találják meg, és kiállítják egy biológiateremben, akkor meggondolandó a koporsós. :)

Normális. Megmondom, miért. Nekem az anyai papámat hamvasztották, ő halt meg először a nagyszüleim közül. Borzalmas volt látni azt a kis urnát és zavart a tudat, hogy egy olyan kis izében van az én nagy, mackós papám. :( Amikor a másik papám halt meg, őt rendesen, koporsóban temették. Sokkal emberibb volt, vagy nem tudom, hogyan fogalmazzak, de nem volt az a borzalmas érzés, mint látni az urnát...

22L