Nem találom a helyem ebben az egészben, bár nincs is benne helyem, mégis tanúja vagyok. (bőv lent. ) (? )

Már irtam ki erről kérdést, úgyhogy nem irom le ugyanazt, csak nagy vonalakban.

A mamám és az anyukám nem jönnek ki kb 1,5 éve amit mamám nem ért meg, anya meg tök jól elvan mama nélkül.

Sok veszekedés volt az utóbbi 1,5 évben. telefonon személyesen..teljesen mindegy.

A legutolsó éppen tegnap volt...elöször nem volt semmi, aztán megint hirtelen veszekedni kezdtek..de olyan értelmetlen dolgokon..nemtudom megérteni..azon hogy ki mikor mit mondott..egymás szavait kiforgatva..mama végül sírt(bár tőle már megszokhattuk) és olyan dolgokat mondott..pl anyámra azt hogy szarrházi..de előtte is régebbi veszekedéseknél is mondott durva dolgokat..és szerinte anya bántja őt..ez nem igaz, én eddig mindig tanuja voltam(sajnos) és anya semmi olyat nem mondott, vagy ha mégis azt az idegesség hozta ki belőle.

de nem is ez a lényeg, hanem hogy én se tudom mit érzek ezzel kapcsolatban..tudom jönnek majd a kommentek h ne follyak bele. nem is tettem, és igyekeztem nem törődni vele..de nemtudok mit csinálni..félig ugyérzem h mamám (is)áldozata a helyzetnek, mert özvegy, egyedül van alig van aki foglalkozik vele. a másik felem meg azt, hogy ő a szarkavaró, játssza az érzékenyt, miközben burkoltan belerug a másikba..volt egy olyan veszekedésük miután anyu sírt..meg mama meg is "fenyegette" és akkor tökre dühös voltam, úgy voltam h ha mégegyszer megsérti anyát én is szembefordulok vele..de nem vagyok haragtartó, úgyhogy nem lett semmi ilyen.

nem is tudom mi a kérdésem igazából..csak kíváncsi vagyok a véleményekre..miért nem hagyják egymást békén?? pontosabban mama anyát?? miértnem éli a saját kis életét..?? képtelen vagyok megérteni..meg h mit kell azzal törődni ki mit mondott..nem a múltba kéne élni..: S

köszi h elolvastátok.