Anyukáktól kérdezném, tényleg ilyenek vagytok, vagy csak fel vannak fújva egyes szituációk?
Remélem érthetően sikerül megfogalmaznom. Szóval kissé idegesít a dolog, hogy itt sok-sok fiatal, úgymond szidja az anyukáját, olyan értelemben, hogy "elmúltam 18, és mi az, hogy be kell jelentenem, hogy hova megyek, meg mikor jövök, aztán meg beszól, ha később jövök", és miegymás ehhez hasonló kérdések, panaszok.
Ez most olyan dolog, hogy ha elmegyünk mamámhoz, mondjuk neki, hogy sietünk, mert még ezer fele kell menni, ő meg szokta kérdezni anyut, hogy hova megyünk még? Most anyu is kezdje a seggét a földhöz verni, hogy "mi az, hogy megkérdezi hova megyünk, hát én már elmúltam 45" na....:D
Egyszer volt egy kérdés, ahol megfogalmaztam, hogy a legtöbb fiatal azt hiszi, hogy ha 17-ből átlép 18-ba akkor már hipp-hopp felnőtté is váltam. Hát nagyon rosszul gondolják.:) A felnőtté válás nem erről szól.
Kicsit titeket próbállak védeni a kérdésemmel, és megkérdezni, tényleg annyira piszkáljátok azt a "kölköt"?:)
Én 23 éves vagyok, itthon lakom, teljesen magától értetődő, hogy szólok, ha elmegyek, megmondom kb mikor jövök, és ha hazaértem akkor is szólok.
vagy pl., ha páromnál vagyok, és kitaláljuk menjünk fel Pestre, vagy valahova a közelbe kirándulni, az az első, hogy felhívom a szüleimet, tudjanak róla, hogy úton vagyunk, hisz a mai világban bármi megtörténhet, nem beszélve a közlekedésről.....
És nem azért hívom fel őket, mert egy szerencsétlen vagyok, és "életképtelen", önállótlan, hanem azért mert tisztelem őket, még ők tartanak el, az ő kenyerüket zabálom, nekem teljesen természetes, hogy szólok. Attól, hogy 23 vagyok, még a gyermekük vagyok, akit féltenek.
Szóval nem értem miért esik egyeseknek nehezükre, hogy közöljék, ha elmennek otthonról, meg hogy hova.
23L
válasza:22:06 az ilyenekről beszélek, mint amiket te is leírtál. Vajon csak kiszínezitek a dolgokat, hogy még nyomatékosabbnak tűnjön, vagy tényleg így van.
Ne érts félre nem akarlak meghazudtolni téged, de ha tényleg ilyen az anyukád, az azért kirívó eset.
Nem tudom, de a mi ismeretségi körünkben egyik anyuka sem ilyen.
Persze értem azt is amit te mondasz, de valami miatt lett ilyen anyukád. Szerintem alapból, egy normális anya-lánya, anya-fia kapcsolatban, ahol főként a szülő törekszik egy normális viszony kialakítására, hisz pici gyerek még nem tud erre törekedni, a szülőnek kell elindítania a folyamatot... tehát az ilyen szülő-gyermek viszonynál nincsenek efféle jellegű gondok.
De ez csak az én elméletem, és még egyszer mondom nem meghazudtolni akartalak. lehet én gondolom rosszul..
válasza:Én is mindig bejelentem, ha megyek valahova. Soha nem kerítek túl nagy feneket a dolognak, igaz, ésszerű indok nélkül még sose tiltottak el semmitől, tudják, hogy vigyázok magamra és kerülöm a rossz társaságokat.
21/F
válasza: válasza:Itt nem erről van szó, az anyukák is különböznek. Nekem példéul anyukám 3 napig nem állt velem szóba és szokogva hisztizett, amikor bejelentettem, hogy kollégiumba megyek, mert az a napi 4 óra utazás nekem sok. Mindehhez akkor 22 éves voltam. Ez pl szerintem túlzás volt.
Meg időnként a barátnőimet is felhívta, hogy rendesen eszem-e, pontosan mit, és időben lefeküdtem-e aludni (természetesen amíg otthon laktam sosem feküdtem le hajnali 2-nél előbb, így érthető a kérdés, valahogy úgy gondolta, hogy azóta egyáltalán nem alszom). Szóval értem én, hogy aggódik, de az aggódó szülők sokszor tényleg túlzásokba esnek.
Persze azt hozzá kell tennem, hogy nekem ettől függetlenül jó kapcsolatom van anyukámmal és ezek csak múló elmebajok nála, ilyenkor megnyugtatom, hogy nincs semmi baj, és a következő aggodalomrohamig viszonylagos nyugalomban telnek napjaim, heti 2-3-szor beszélünk telefonon és ez általában megnyugtatja. De amikor rájön a hülyeség akkor nagyon rájön :D
válasza:Bizony nem a 18 életévtől függ. Amelyik 18 erre hivatkozik, hogy már ennyi vagyok, rég rossz szerintem. Ezzel teszi magát még gyerekesebbé felfogásban.
Egy szülőnek a gyereke mindig a gyereke marad, ha felnőtt is. Szerintem semmi gond, ha szól a gyerek, vagy ha a szülő kérdezi. Én is megkérdem anyut hova megy , mikor épp nyaranta velük lakunk. De nem számonkérésből, hanem nem is tudom talán törődésből. Akkor tudom mire számíthatok mikor jön vissza, mert nekem mint a gyerekének egyébként 35 N. is , rámjön a féltés, ha későn jön vagy valami. Én is mindig megjegyzem, hogy hova megyek. Mi sosem láttuk ezt problémaként.
Épp az a gyerekesség, ha egy 18 éves ezzel jön elő, hogy ez a baja. Empátiája legyen az ilyennek, hogy milyen lehet az anyának, nem tudnia, hogy hol van kivel van, hazajön e még. Csak meg kellene tudni beleélnije magát a helyzetébe 18 évesen azért már lehet ilyenen gondolkodni. Én sokkal fiatalabban felfogtam ezt, sőt mint említetttem aggódni mertem, ha később jöttek valahonnan a szüleim, mint ahogy számítottam. Ez féltés, nem kötözködés !
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!