Össze vagyok törve teljesen, vajon minden csak hazugság?

Áhh... beszéltünk, de még volt képe azt mondani, hogy elrontok mindent. Hogy vannak tök szép napjaink, és én mindig ilyenekkel letaglózom. Na és mondom mondjál egy szép napot az elmúlt héten, amit most elrontottam... Nem tudott. Mindent kimagyarázott, azt mondta azokra a dolgokra, amiket felhoztam neki, és nem hiszem el, hogy nyugodtan elmehetünk együtt ezekhez az emberekhez, és megkérdezhetem tőlük, mi az igazság.

Aztán végül tök normálisan elmondta, hogy ő mit miért csinál, hogy ezt az életet miért éli, miért hajszolja ennyire agyon magát, mit tervez.

Ő még nem tervez megállapodni, letelepedni. Neki a pörgés az élete. Valamilyen szinten örült, amikor úgy alakult, hogy elkezdtem iskolába járni, és hét közben egy másik városban tanulok. Így el tudja intézni a dolgait hét közben, a hétvégét meg teljesen rám tudja szánni. Ez eddig mondjuk így is volt, tényleg. Csak amikor felborul az egész, és itthon vagyok 1 hetet (tavaszi szünet miatt), attól ő még a munkát nem tudja senkinek lepasszolni.

Nem tudom teljesen elmondani, amit ő mondott. Kérdezte a mondókája után, hogy én mit gondolok. De nem mondtam semmit, csak hogy ezt nekem még fel kell dolgoznom, át kell gondolnom. Aztán elment, hogy majd gondolkodom és beszélünk.

De most olyan ürességet érzek belül. Nem akarok gondolkodni, nem akarok semmit. Nem akarok hallani róla, nem akarom hallani, látni. Elegem van.

Fáradt vagyok. Boldog szeretnék lenni. Szeretnék én a középpontban lenni, hogy szeressenek, hogy figyeljenek rám, hogy a tenyerükön hordozzanak, hogy egy kicsit hercegnőnek érezhessem magam.

Mindig minden kapcsolatomban csak adtam, de sose kaptam. Most is ugyan ez van. De én nem tudok másképp szeretni.

Elegem van.

Jaj, és kérdezte, hogy nekem van-e valakim... nem mondtam neki azt sem, hogy nincs, de azt sem, hogy van.

Csak rángattam a vállam, mire azt mondta, hogy bár elképzelni nem tudná rólam, de volt már olyan, hogy valakiről valamit nem tudott elképzelni és mégis.

Mert hogy ő nem tudhatja, hogy én ott abban a másik városban mit csinálok... A nyelvemen volt már, hogy rászólok, hogy ne magából induljon ki... de aztán visszafogtam magam.