Össze vagyok törve teljesen, vajon minden csak hazugság?
Van egy párom, 10 hónapja vagyunk együtt. Az első 8 hónap nagyon szép volt. Decemberben eljegyzett, boldogok voltunk. De aztán elkezdett romlani minden. Volt kb. 2 hét február közepén, amikor szüneteltünk, mert az életébe újra betoppant az ex barátnője, és időt kért, hogy lezárhassa magában. Közben én megtudtam, hogy ők találkozgattak abban az időben is, és amikor véget akartam vetni a kapcsolatunknak, akkor a párom kérte a bocsánatomat. Azt mondta, hogy lezárta magában, és hogy mindent megtesz azért, hogy megbocsássak, megenyhüljek. Akkor visszaadtam neki a gyűrűt is.
Egy ideig jól is ment minden, de folyton derülnek ki turpisságok, valahogy mindig újra előkerül az ex, hogy elmegy hozzájuk, vagy valami módon kapcsolatba kerül vele. Aztán kiderült, hogy átírta a telefonjában az ex nevét egy másik névre, és ugyan úgy tartották a kapcsolatot. A párom erre azt mondta, hogy csak azért írta át a nevét, mert ha meglátom, hogy beszéltek, akkor féltékeny leszek. Meg hogy csak egy telefonszám miatt sms-eztek.
Ezek után megint majdnem vége lett a kapcsolatunknak, mert a bizalmatlanságomba belefáradt. Megbeszéltük, hogy teszünk még egy próbát. Mondhatjuk, hogy jól elvoltunk. De természetesen az ex továbbra is jelen van, közöttünk már szinte semmi intimitás nincs, és valami betegsége is lett, ami miatt nem szerelmeskedhetünk, kb. 3 hétig. Állítólag valami gyulladás. De papírt nem tud mutatni, mert állítólag nem kapott semmit. 2 alkalommal is volt már orvosnál. Az utóbbi 2 napban fél napokra eltűnik, és nem mondja hová megy.
Teljesen felőröl ez az egész. Valaki kérem segítsen nekem, mert nem tudok józanul gondolkodni.
Kívülállóként mit lehet leszűrni mindebből?
Tegnap este kaptam tőle egy sms-t... hogy sajnálja, hogy így alakult, és nem szeretné, ha harag lenne közöttünk, vagy áskálódás, köpködés. És hogy délután kellemetlenül érezte magát. És a végén azt kívánta, hogy legyek boldog...
Nem válaszoltam neki...
Nem mutatok én meg senkinek semmit, majd megoldódik ez a probéma magától.
Olyan rossz, mert egyik nap nagyon jó, másik nap pedig reggel úgy ébredek, hogy bárcsak velem lenne, hiányzik a közelsége, az érintése, az illata, a hangja, reggel mellette szeretnék felébredni... :(
Köszönöm, hogy még mindig itt vagy/vagytok, olvasgattok, és segítetek nekem a nagy nyűglődésemben. Sokat jelent.
Hogy őszinte legyek, felbukkant egy másik férfi az életemben, aki a tenyerén hordoz(na), ha hagynám. De egyszerűen képtelen vagyok egy új kapcsolatba belemászni úgy érzem, azt meg nem tehetem meg, hogy szívatom, ő már tisztára be van zsongva, pedig ismeri a helyzetemet, talán még nálam is jobban. És beszéltem is vele az érzéseimről, elmondtam neki, hogy nem vagyok kész, ezzel tisztában van. És tiszteletben tartja. Vagyis már egyre kevésbé. Érzem, hogy jó lenne vele, hogy úgy bánna velem, ahogyan mindig is szerettem volna, ha nem találkozunk 1-2 napig, hiányzik. De ha arra gondolok, hogy több, hogy kapcsolat, hogy újra... akkor megijedek. És most nem tudom mit csináljak :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!