Mi a véleményetek? Voltatok esetleg ilyen helyzetben?

Ő meg fogadja el, hogy nem vagy háziállat típus.

Aki ennyire féltékeny, az nem, nem szeret. Lehet vitakozni, de ebben biztos vagyok. Akit igazán szeretünk azt elengedjük. Gondolj csak anyukádra. Az enyém pl minden tervemben támogat, annak ellenére, hogy tudom, majd' megszakad a szíve. (Most 2 évre készülök külföldre menni) Vagy nem tudom, hogy van-e olyan igazi barátnőd. Nekem van, és sajnos csak 3-4 havonta látjuk egymást. De mivel érezzük, hogy a mi bartságunk igazi, egy percig nem félünk, hogy a távolság közénk állhat, és még soha nem voltunk féltékenyek egymás barátnőire, és nem gondoltuk, hogy mostmár ők lesznek a legjobbak. Egyszerűen ez csak egy érzés, ha tudod, hogy ő az igazi, akkor elengeded, mert tudod, hogy úgyis veled marad. Tudok ellenpéldát is mondani. Tegnap vesztem össze az egyik barátnőmmel. Féltékenykedtem, hogy mindig mással van és velem nem foglalkozik. Na, ő nem az igazi mert birtokolni akarom!! Ezért rá kellett jönnöm, hogy csak haveri szinten maradhat meg a bartásgáunk. Remélem érted, hogy mit akarok ezekkel mondani. Nem férfi-női kapcsolatokat hoztam fel példának, de szerintem ebben nem is az a fontos.

Mindenesetre húzd meg a határokat. Pár veszekedés után megszokja.

És tudod már mit fogsz tenni? Vagy fogsz tenni egyáltalán valamit?

Utolsónak igaza van, ezzel pontosan ugyanígy találkoztam a környezetemben. Annyi különbséggel, hogy a kapcsolat legelején még azt mondta a pasi a barátnőmnek, hogy ő nem féltékeny, oda megy bulizni ahova akar, megbízik benne. Ez tartott úgy 2-3 hétig. De utána minden ugyanúgy folytatódott ahogy az előző válaszoló leírta.