Kinek van joga elnevezni a gyereket?

Nagypapa bekaphassa a ... cumit! (Finom voltam és nőies.)

Természetesen a szülők közös döntése kell, hogy legyen, de megkérdezni általában attól szokták, aki kéznél van. Ha apás a szülés, akkor lehet, hogy apukától kérdezik meg, de általában anyukától. (Nálunk apás szülés volt, de nem rémlik, hogy tőlem kérdezték volna. Mondjuk, én is mással voltam elfoglalva, tehát még az is lehet, hogy kérdezték és én válaszoltam is...) :)

A szokásokról meg általában az a véleményem, hogy azon a helyen is van egy, ahonnan a férj jön, azon a helyen is van egy, ahonnan az asszony jön, nekik kettőjüknek pedig sem az egyiket, sem a másikat nem kell megtartaniuk, hanem egy olyat kell kialakítani, amelyiket mindketten el tudják fogadni, és amilyet a gyerekeikre akarnak hagyni. (Amit azok majd megint elhagynak, hogy a saját párjukkal kialakítsanak egy közöset.) Ez a világ rendje, aki nem ül a szülei ölében élete végéig, az valamikor, valamilyen szinten elárulja őket, amikor elhagyja a szülői házat. Nincs ebben semmi rossz, sőt ez a természetes, a jó.

Nálunk apától kérdezték, mert engem császároztak. Férjem mondhatott volna aztán bármit, engem nem kérdeztek..., de szerencsére azt a nevet mondta, amiben megegyeztünk. :)

Amúgy nincs olyan, hogy többségi döntés. :)

Jó lenne, ha az anyuka és az apuka képes lenne megegyezni! Kell keresni egy harmadik nevet, ami már mindkettőjüknek megfelel. A nagyszülők meg ne legyenek már ilyen erőszakosak, nem szép dolog.

Nem kellett volna lepontozni, két gyermeket szültem normál úton, miután megszülettek kérdezte a doki mi lesz a neve...

Ezért mondtam, természetesen a császárnál más a helyzet! Első voltam...