Miért van mostanában olyan sok fiatal anyuka? 22 évesen már van gyermeke és házas. Ti is észrevettétek?

" A kérdező kommentje:

Hát lehet hogy nem vidék/várostól függ. Inkább anyagi helyzettől is, meg érettségtől is.

Én nem tartom magam komolytalannak, de 22 évesen nem tudnám elképzelni hogy minden egy gyermek körül forogjon. Nagyon szeretem a piciket de valahogy a saját gyermek még távol állt tőlem.

"

Pont ez az amiért kevesen vállalnak fiatalon gyereket manapság!

Az instabil anyagi illetve érzelmi helyzet és a túl fontossá váló EGO! Az, hogy "minden egy gyermek körül forogjon".

Én lassan 22 leszek, de elképzelhetetlennek tartom, hogy mostanában gyereket akarjak. Valahogy..nem..még én is gyerek vagyok. Egyetemre járok, itthon lakom stb.

Igaz azt sosem szerettem, hogy anyukám 40 évesen szült engem, nem akarom őt utánozni. De 25 éves kor előtt semmiképp nem szeretnék.

Én 20 évesen mentem férjhez,és 20 évesen szültem egy egészséges fiút..

Nem voltunk gazdagok,és így utólag visszagondolva szinte semmink sem volt..Mégis vállaltuk a babát,mert úgy voltunk vele,hogy az ember át tudja alakítani az életét,képes sok mindenről lemondani a gyermeke javára..

Az évek alatt történtek jó dolgok,és rossz dolgok is.De ezek mind hozzátartoznak az élethez.

Mai eszemmel örülök annak,hogy 20 évesen szültem,hiszen ma van egy felnőtt 19 éves fiam akivel nagyon kapcsolatom van.Nem csak az anyja de jó barátja is vagyok..Hogy az életünk hogy változik..nos írtam,hogy amikor fiatalon szültem szinte semmink sem volt.Se félre tett pénz,se lakás,semmi..Mégis ma a fiammal Angliában élünk,itt érettségizett,itt tanul,és ahogy tervezi itt akar végleg letelepedni..A jövőjét én bebiztosítottam..

Ha fiatalon azt mérlegeltem volna,hogy van-e pénzem/lakásom,vagyok e annyira gazdag,hogy gyereket vállaljak,akkor ma nem lenne a fiam..

Én soha nem bántam meg,hogy 20 évesen férjhez mentem,és szültem..

Erdekes kerdes, mert pont azt latom a kornyezetemben, hogy az ellentetje a jellemzo. En 22 evesen szultem, alig voltam 21, amikor ferjhez mentem (nem baba miatt, nem voltam terhes, mikor ferjhez mentem). En vagyok az egyetlen az egesz gimis osztalyombol, aki ferjhez ment es gyereke van, a volt egyetemi evfolyamombol 2 lany van, aki ferjhez ment (gyerek meg egyiknek sincs), pedig mind vegeztek az egyetemen es boven benne vagyunk huszas eveinkben. A korhazban is en voltam a legfiatalabb a szobaban. A legtobb no 28-30 eves volt elso babaval.

Van, aki olyanokat mond, hogy furcsa, hogy ilyen fiatalon hazasodtam meg gyereket vallaltam, szoval en nem latok ilyen fiatalokat hazasodni, mikor a tobbsegnek epp ez a furcsa.

Hogy a masik kerdesedre valaszoljak: az en ferjem idosebb es kulfoldi, igy volt megteremtett egzisztenciaja mar akkorra es igy tudtunk babat vallalni. A dontest nem tartottam korainak, biologiailag ez a legjobb kor szulni, csak ha egyszer valakinek nincs meg a megfelelo partner vagy anyagi hatter esetleg nem erzi kesznek magat erre, akkor nem szabad bevallalni. Mindenki mas.

Én 26 vagyok, és nem bánnám, ha a közeljövőben bekopogna a gólya, de ahhoz kellene egy normális társ is:(

Szerintem nagyon megoszlik, hogy ki hány éves korában válik anyává.. Az általános iskolai osztálytársaim közül eddig háromnak sikerül, közülük egyik kényszerházasságban él, de a szülei szabadulni akartak tőle így kapott egy házat, egy kijelölt férjet és kész.. A másik kettőnek nem sikerült úgy érvényesülnie az életben, ahogyan akart, gondolom feladták a karrierről szövögetett álmaikat (mert 20 évesen még nagyon tervezgették), de aztán nem jött be az egyetem, munka, megállapodtak és családot alapítottak. Hogy a kettő mennyiben függ össze, nem tudom. Lehet hogy a hirtelen feltámadt anyai ösztön írta át a terveiket, de az is lehet, hogy ők is "valami azért kéne kezdeni magammal" alapon vállalták a kicsiket.

Gimis osztályomból annyiban jobb a helyzet, hogy annak a néhány lányról, aki szintén babát vállalt, úgy tudom rendben van a házassága. De ők 24-26 évesen jutottak el az esküvőig..

Nekem is furcsa, ha valaki 20-24 évesen családos, főleg hogy minél idősebb vagyok, annál fiatalabbnak látom őket:) De ha képes ellátni a gyerekeket, gondoskodni a családról, fenntartani a háztartást, élvezi a családi életet, akkor szerintem rendben van a dolog, én csak a tiniszülőkön szoktam megbotránkozni. No meg szerintem annyi veszélye van a dolognak, hogy ilyen fiatal korban még változik annyit a személyiség, hogy nagyobb eséllyel derülhet ki, a választott mégsem lesz megfelelő egész életen keresztül..

Akivel én 20-24 évesen voltam (eljegyezve..), az már évek óta csak megfakult, elfeledett emlék számomra.. hála az égnek!

Persze az anyai ösztöneim már elég régen mocorognak, de optimista vagyok, remélem elég hosszú élet vár még rám, ami nem szenved majd hiányt gyermekáldásban sem..:)

szerintem is ennek kellene lenni a normálisba.Hisz régen a szüleink a 20 évei elején vagy 18 évesen szűltek.Sőt a nagyszülüleink is, ezért volt régen szokás az akár 4-5 gyerek is.Nekem van pár volt osztálytársam akinek már van gyereke, sőt van olyan akinek már 2 van.

26/l

Ez a normális. Én is gyülöltem, hogy anyám 33 évesen szült (pedig az még nem is olyan extrém késö), és hogy állandóan azt a r*hadt nagy élettapasztalatát vágta a fejemhez. Közben 2 munkahelye volt életében és egyetlen férje, a nagymamám vette a lakást is stb., de ö élvezte, hogy a kora miatt ilyeneket mondogathat.

Na de...

23 vagyok, 1 éve vagyok férjnél, a lányom pont ma 7 hónapos. Nem a baba miatt házasodtunk. Már miután összejöttünk, rá 3 hónappal beterveztük a babát, aki az 5. hónapban fogant meg.

Nem volt saját lakás, csak albérlet. Majd anyám közölte, hogy egyedül nem tudja fenntartani a lakást és költözzünk oda. Fene egye azt a hatalmas élettapasztalatot és egzisztenciát ugye?:D

Ez csak szemléltetés, hogy hiába idösebb valaki, maradhat egyedül, lehet saját lakása amit nem tud fenntartani, elveszítheti a munkahelyét - nehezebben is talál másikat mint egy fiatal...

Na, ennyi :)

És abszolút nem bántam meg, iszonyúan boldogok vagyunk, semmit nem csinálnék másképp!!:)