Tényleg nagyok az elvárásaim a lányokkal szemben?
27 éves vagyok, eddig összesen 2 barátnőm volt. Múltkor egy csaj haverommal beszélgettünk, aki azt mondta hogy lehet azért nem találok magamnak párt, mert nagyok az igényeim.
Ne dohányozzon, ne igyon, ne beszéljen csúnyán, legyen intelligens, legyen jó humorérzéke és szeresse a gyerekeket.
Ezek olyan óriási elvárások?
Mondjuk úgy hogy dolgoztam valahol és ügyféllel jöttem össze. Szeretnék anonim maradni, részleteket hadd ne áruljak el...
Természetesen még jöhetnek vélemények.
Egyébként szerintem senki sem tökéletes embert keres, és jó esetben olyan elvárásai vannak a másikkal szemben, amik kimerítik azt a listát, amit nem tud elnézni, ami miatt nem hajlandó kompromisszumot kötni. Ha ezekből az ember lejjebb ad, az szerintem a "ha ló nincs jó a szamár is" esete lesz, és nagyon nagy valószínűséggel a kapcsolat eleve halálra van ítélve.
Így hacsak nem az a cél, hogy legyen valakink, bárki, csak hogy ne legyünk egyedül, akkor igenis kell egy szép hosszú lista, hogy mi az, amit elvárunk, mi az amit el tudunk fogadni, mi az amit el tudunk nézni, stb...
Mint korábban írtam (15:29), kipróbáltam milyen az, amikor úgy indulok neki egy kapcsolatnak, hogy elvárások kilőve, mert biztos túl magasak, és különben sem érdemlem meg azt a sok mindent, amit elvárok....
Hát úgy is jártam! Nagyon megbántam :(
"Ha kevesebbel is beéred, ne csodálkozz, hogy kevesebbet is kapsz."
15:26-os véleményt osztom én is.
Azt lehet tudni, hogyan jártad meg, amikor lejjebb adtad?
Jól érzem, hogy ez több volt mint egy sima szakítás?
Maradnék én is az inkognitómnál :) De a lényeg, hogy megkaptam, hogy válogatok, túl magasak az igényeim, nekem senki sem jó, stb, stb... Így hát összejöttem egy sráccal, akinek a szép hosszú elvárás-listámból ennyije volt meg: nem dohányzott, nem részegeskedett, nem akart tőlem gyereket... Nagyjából ennyi. Nem tudom miből gondoltam, hogy ennyi elég!! O.o
Volt egy közös hobbink, amit a kapcsolat alatt meg is utáltatott velem, és kedvesen udvarolt a legelején.
Én persze próbáltam bebizonyítani neki, magamnak és másoknak is, hogy nem vagyok én olyan aki mindenkit eldob valami hülyeség miatt, nem válogatok. Közben ő egyre bunkóbb lett, nemtörődöm, agresszív. Rámentek az idegeim, az önértékelésem, az önbizalmam, elhittem, hogy nem is érdemlek többet, mert csak ennyit érek. És végül természetesen tönkrement a kapcsolat is. Végül? Már az elején tönkrement, csak nem akartam foglalkozni vele. Mert majd én megmutatom! :S
Volt 3 pozitívum a rengeteg negatívum mellé, és ez már túllépte azt a határt, amit kompromisszummal meg lehet oldani.
Nem biztos, hogy ebből a pár mondatból átjön a lényeg, de az biztos, hogy sz*r volt (ezt nem tudom másképp kifejezni), és tudom már, hogy nem kellett volna ennyire leértékelni magam.
Nem bánom, mármint vissza nem csinálnám, mert nagyon megtanultam ebből azt, hogy hogyan NEM szabad párt választani, és hogy nem kellett volna elhinnem, hogy úgysem kapom meg, akire/amire vágyom!
(15:26, 29/L)
Egyetértek veled. Az a baj, hogy sokszor a kívülállók véleményére is ad az ember.
Felesleges „ha ló nincs, szamár is megteszi” alapon lenni valakivel.
A Váradi Roma Café is megénekelte már: „Boldog addig nem leszek, míg valakit meg nem szeretek. De akkor is, csak olyannal leszek, akit tiszta szívből szeretek.” :-)
Köszönöm hogy leírtad!
"A Váradi Roma Café is megénekelte már: "
Hát ha itt egyesek szerint magasak is az igényeid a lányokkal szemben, a zenei ízlésed pocsék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!