Megbantad, hogy nem szuletett gyereked?

Hasonló cipőben jártam, mint te. Nem akartam gyerekek, de a párom nagyon vágyott rá. Olyan gyakran emlegette, hogy megkértem rá, szakítsunk, mert ez így nem jó egyikünknek sem. Onnantól nem nagyon hozta szóba. 6 év együttélés után valami megváltozott bennem, rászántam magam a babára. Számítottam arra, hogy boldog leszek, de azt hittem, inkább a párom öröme, mintsem a baba miatt. Megszületett a kislányunk, és el sem hittem, mennyire erősek irányában az érzéseim. És mivel abban én is hiszek, hogy egy gyereknek nem túl jó egykeként felnőni, most várjuk a tesót. Nem is igazán értem a régi önmagamat.

De ismerek még egy példát. A 80 éves szomszéd nénim sosem akart gyereket. Utazgattak, éltek a férjével. Ő már 20 éve lassan, hogy meghalt, de a néni sosem bánta meg a döntését. Mindig volt pótcsalád az életében, akiket szerethetett, akikkel törődhetett. De azt Ő is elismeri, hogy szüksége van ezekre a pótlékokra, ahhoz, hogy ne legyen teljesen magányos.

Én lassan 40 leszek, gyermekem még nincsen, de az utóbbi években folyton motoszkál a téma a fejemben pro és kontra. Tavaly lett vége egy 8 évig tartó kapcsolatomnak, amely elég szélsőséges volt. Az ex már fél év együttlét után előállt azzal, hogy szeretne egy kislányt és hosszú évekig ráutaló magatartást gyakorolt erre. Pld párnákat dugdosott (pocakot imitálva) a ruhám alá, milyen szép kismama lennék, meg állandóan szóba hozta, de én józanabb vagyok annál, hogy ne akarjak addig szülni, amíg nem érzem úgy, hogy mind a partner, mind a körülmények alkalmasak lennének.. Egy idő után már idegesítő volt és viszont, nem értette, miért nem szülök ész nélkül, a "majd lesz valahogy" elven. Nem szeretném, hogy egy gyerek nélkülözésben nőjön fel, vagy egy olyan apa mellett, aki csak játszani szeretne vele, ha épp van kedve, de minden "unalmas" házimunkát és a gyerekgondozást áthárítja a nőre.. Tehát nálam erősebb az ész, mint a szív és racionálisan gondolkozom.

Nyilván itt még beleszól annyi minden, hogy az embereket mi befolyásolja - gazdasági válság, anyagi körülmények, egzisztenciális és munkavállalói, párkapcsolati, egészségügyi félelmek, családi sémák, élettapasztalat.

Munkahelyemen fiatalabbik kolleganőmnek esze ágában nincs saját gyerekre gondolni, mert elmondása szerint: számtalanszor látott üvöltő, raplizó, erőszakos, hisztiző "kölköket", akik büfiznek, meg a pelenkázás borzalmai, az állandó készenlét, se aludni, se szórakozni nem fog tudni és az a rengeteg vizsgálat, meg macera, meg elhízna, stb.

Másik koleganőm már 55 éves és nincsen gyermeke, csak egy keresztfia. Tudomásom szerint nem bánta meg, hogy nem vállalt gyermeket (bár a lelkébe nem látok), mivel nagyvilági életet él a mai napig. Sokat utazgat, állandóan színházba, operába jár, nagy baráti körrel rendelkezik, szinte minden szabadideje foglalt :)

Amit már említettek, de tény, hogy itt a globális felmelegedés, az egyre fogyó édesvíz-készlet és termőterület, a romló levegőminőség, az egyre szélsőségesebb időjárás, ami csak fokozódni fog sajnos. A Földön több millióan éheznek, míg a másik véglet, hogy számtalan ember pazarol ételt, áramot, vizet, üzemanyagot, bármit. A prognózisok semmi jót nem ígérnek. Meg fognak jelenni a klíma-menekültek és az évszakok is átalakulnak az éghajlattal együtt. Nem szeretnék senkit sem ijesztgetni, de ez is csak a jéghegy csúcsa..

Ha valaki azt gondolja ezek után, hogy túl sötéten látom a világot, az nem ismeri, vagy nem akarja tudomásul venni a tényeket és a változásokat! Ezek után nem állíthatom, hogy (ráadásul ebben az országban) ideálisak lennének a körülmények egy új élet számára..

Nem. 52 eves vagyok sikeres az eletben es boldog jo kapcsolatban elunk mar regota.

Az anyasagot nem nekem talaltak ki, igy mindket alkalommal amikor teherbe estem elvetettem.

38/55 os

kicsit elgondolkoztam azon hogy mit is lehet valaszolni az olyannak mint te. Nos en pl. nem utaztam be a vilagot, bar jartam nehany helyen, a munkamban sikeres vagyok de nem megszallott ha mas teruleten tobbet fizetnek vagy jobbak a korulmenyek gond nelkul valtok, tehat nem a karrier miatt nem vallaltam a gyereket. Egyszeruen nem kedvelem oket, nem latok bennuk se szepet se meghatot. Engem taszit a terhesseg meg a szoptatas gondolata azonkivul pedig eszem agaban sincs egy gyamoltalan lenyert akibol ki tudja mi lesz kesobb ejjel felugralni, kesobb lecket irni stb. Sokszor hallottam azt a bizonyos meghatarozast hogy babaillat. Amikor a csaladban szuletett gyerek es meg kellett latogatni en csak egy furcsa tej meg hintopor meg nyal keverek szagat ereztem ami minden volt csak nem illat. Legalabbis nekem.

Engem nem hat meg hogy"szeretlek anya" vagy az elso ilyen olyan cselekves. Egyszeruen semmifele hatassal sincs ram.

A csaladban van nehany gyerek de azokat latom max. egy evben egyszer par orara es semmifele felelosseg nem kot hozzajuk.

Talan igy kicsit tobb fogalmad lehet arrol hogy valaki miert nem akar gyereket.