Megbantad, hogy nem szuletett gyereked?

"A lelkem melyen egy kicsit talan sajnalom is azokat a noket akik sosem akartak gyereket, pedig tudom hogy nem kene."

Ezt mondd meg nekem, miért. Nem akarok kötekedni, szó sincs róla. Csak erre egy választ. Soha nem kaptam erre a kérdésre választ.

Nem akarok gyereket. Ha látok egy kisgyerekes anyát, arra gondolok, hogy nekem ez nem kell. De nem kezdem el sajnálni. Én úgy érzem, hogy egy gyerek szenvedés lenne, az életem vége, és nem illik az életembe. De tudom, hogy másnak nem ezek az érzései. Tudom, hogy ő akarta a gyereket, megszülte, és így boldog. Miért sajnáljam, ha boldog? Ugyanígy, ha én nem akarok gyereket, és így boldog vagyok, akkor miért sajnálsz? Mert boldog vagyok?

Tegnap 22.00

Azert sajnalom egy kicsit a gyermektelen noket, mert ez azert valahol az elet rendje, hogy utodaink legyenek, ugyanugy mint az allatoknak. Es ez az erzes semmihez sem hasonlithato, mint mikor a gyermeked radmosolyog es kinyujtja feled a karjat. EZT semmihez sem lehet hasonlitani.

De mint mondtam, ez mindenkinek a maga dontese. Nekem ettol meg senki sem lesz onzo, ha nem vallal gyermeket.

Az emberek hajlamosak beleszólni más emberek életébe. Ha nekik nem tetszik ahogy a másik él az már is rossz és sajnálatra méltó! Én ezeket az embereket is elfogadom. Ha nincs ennél jobb dolga, hát tegye ezt.

Nekem van gyerekem, de ha akarnám se lenne időm és energiám mások életével foglalkozni és győzködni ( akármilyen stílusban is), hogy az a jó amit én teszek!

Igen is képes vagyok elhinni, hogy másnak nincs szüksége gyerekre, hogy ő így érzi jól magát? Ezért rossz ember lenne? Nem. Én a gyilkosokat és a pedofilokat tartom pl. rossz embereknek.

De biztos én látom rosszul...

Sziasztok! Engem inkább a kíváncsiság hajt azok felé, akik nem szeretnének Babát. 21 év körül lehettem, mikor ismertem egy olyan hölgyet, aki akkor már 60 körül volt, és életében nem akart gyereket. Rengeteget gondolkodtam, hogy vajon miért nem. Rákérdezni sose mertem, illetve talán nem is akartam. Féltem, hogy olyanba túrok, amihez semmi közöm. :) De a kérdés örök maradt. A válaszokat felfogni fel fogom, de megérteni nem biztos, hogy meg fogom. Egy a lényeg, nem vagyunk egyformák, nem tudni ki miért dönt így vagy úgy, de ettől szép ez a világ. :) Lehetünk kíváncsiak másokra, de ítélkezni senkinek nincs joga. Mellesleg 30 hetes kismamaként természetesen nem tudok a kérdésre érdemi választ adni. Csak leírtam a véleményem, kicsit belekotyogtam én is. :)

Szép Napot!

Nekem nincs még sajnos gyerekem, 30 éves vagyok, pedig nagyon vágyom rá. Túl vagyok egy 7 éves kapcsolaton, ami szakítással végződött, a lelkemnek kell még helyreállnia, viszont az anyai ösztönök meg már tombolnak rendesen.

Szerintem sok nő vágyik gyerekre, de ha nincs hozzá meg a megfelelő és megbízható társ, akkor nem vágnak bele és már csak azt veszik észre, hogy elszálltak az évek.

Most én is, ha meg is ismerkednék idén valakivel, ahhoz, hogy összeköltözzünk, esetleg összeházasodjunk, még sok idő kell. A gyerekvállalásról nem is beszélve, az életünk egyik legkomolyabb és legfelelősségteljesebb döntése. Jobb esetben annak a gyereknek egy boldog, szép családban kéne felnőnie.