Mit csináljak? Nem tudok anyával mit kezdeni.

Elegem van anyából. Mikor tesómmal megszületünk akkor utána már nem dolgozott. Akkor elviselhető volt. Most egy jó féléve dolgozik, vállakozást nyitottak egy volt osztálytársam anyjával. Azóta ideges / jó ezt elfogadom hogy ideges mindenért/ és hogy tesom már nem tanul itthon apa az meg váltózó időben van itthon rajtam csattan az egész. Utóbbi időbe alig hallottam tőle kedves szót felém. Jó most nem azt várom hogy szeretlek vagy hogy ölelgesen csak ugy általánosan. Régebb óta fojton mondják /már előtte is/ , hogy milyen hülye vagyok meg hogy semmit se fogok majd elérni stb. Tesómmal még mindig ölni szoktuk egymást szavakkal független attól hogy 120 kmre lakik bár egyre elviselhetőbbek vagyunk. Anya akárhányszor itthon van tesóm észre se vesz őt ajnározza. De ehhez már hozzá szoktam hogy ő a kedvence mindenkinek. Mama is olyan mint anya csak nyugdijas kivitelbe.

Másik része akárhányszor van valami ahova szeretnék menni és mondjuk tudom előtte két héttel mondom neki azt mondja jó persze mehetsz két nappal előtte felejtsd el nem mehetsz. Mikor kérdezem hogy miért nem akkor nem mond rá semmit. Pedig az se lehet hogy azért mert nem ismerik azokat akikkel mennék. Többnyire ismerik a barátaim. Mindről tudják hogy megbízhatók meg vannak köztük idősebbek is. Nem értem őket.