Tényleg csak ennyi lenne az egész?

Komolyan, mintha én írtam volna. Ugyanígy érzek. Mondjuk annyi különbséggel,hogy én 19 leszek nemsokára. De ez az érzés már elég régóta tart, pontosabban gyerekkorom óta. :)

Úgyhogy nem beszélhetünk itt tini érzelmekről, amik majd elmúlnak. Legalábbis nálam nem látszik, hogy elmúlna.

Én sem látom annak értelmét, ami az élet...hogy megszületünk, iskolába járunk, majd elmegyünk dolgozni házasodás szülünk gyerekeket , aztán meghalunk.. Persze az életnek nekünk kell értelmet találni, megtalálni a saját boldogságunk útját. Szóval nekünk kell értelmet adni az életünknek. Én eddig nem találtam meg, de remélem, hogy nem leszek egész életemben ilyen elhagyatott érzésű. Remélem te is megtalálod azt ahol te jól érzed magad. Így lenne teljes az élet. Sok ember úgy éli az életét, hogy majd 50 éves korában jön rá, hogy neki valójában még sem ezt kellett volna tennie... Sajnos volt erre példa az életemben, közeli ismerős közül...Rossz volt látni. :S

Ilyenkor néha elbizonytalanodok, hogy valóban, tényleg csak ennyi lenne az élet(?).

18/L

Valahogy én is így vagyok vele, bár én visszasírom a jó öreg 70-80as éveket (inkább az amerikait :D)

Egyébként annyi mindennel próbálnám feldobni a hétköznapokat, pl úszással (de csak egy darabig köt le), hokizni járnék (túl messze van a kezdő edzés -.-), és mindenféle elfoglaltságot próbáltam, de semmi.

Egyszerűen nem látom értelmét az életemnek, hiszen semmi olyat nem tudok felhozni, ami pl. egyedi, vagy valami változást hozna a világba... hogy értelme is legyen az egésznek :D

Ezzel En is sokszor szembe talalom magam, de probalok olyan elfogalaltsagot talalni amivel ugymond ujra ertelmet kap a dolog. Vannak celjaim amiket el akarok erni, igaz sokszor ugy erzem nem fog menni, de minden nap teszek erte.

Mindig arrol almodoztam, hogy nagy haz, meg autok, meg mittudomen, most meg csak arra vagyok, hogy legyen egy parom akivel kölcsönösen imadjuk egymast, lehessenek gyerekeink es boldogan eljünk.

Sok ismerösöm van, akik igencsak tehetösek es a csaladi eletük romokban hever, boldogtalan emberek.

Küldenék neked egy kis power pointos összeállítást. Ha azt elolvasnád akkor tuti, hogy mosolyra derülnél és elkezdenéd máshol látni a dolgokat. Nem kell semmi ördöngösségre gondolni, ez csak egy apróság. Semmi extra.

Én ugyan sosem láttam még így az életet. Nekem mindig vannak céljaim, mindig újak, mert az előzőt már elértem... Sosem járom meg kétszer ugyan azt az utat még útban hazafele sem. Legalább teljen el 1 hét, hogy elmenjek ismét ugyan azon az úton hazáig.

Nem is olyan régen ugrottam repülőből. Életem első ugrása volt.. Annyira nagy élményt adott, hogy alig várom a következőt, ami sajna csak nyáron lesz különböző okok miatt. Annyira várom, hogy el sem tudom mondani. Repülnek a napok, de egyáltalán nem érdekel. Minden hét hasonlóan telik, de mindig látok / tanulok új dolgokat közelítek néhány régebben kitűzött céljaim felé szépen lassan és természetesen a nyári ugráshoz is...