Hogyan szakitottal a paroddal? Es mi volt az a pont hogy "ennyi nincs tovabb! " Az erdekelne, hogyan keszitetted elo az egesz szakitasi ceremoniat? Hogyan kezdtel neki, mit mondtal es hogyan birtad ki hogy ne lepj vissza?

Elegem lett abból,hogy erőszakoskodott/akaratoskodott,hogy féltékenykedett a semmire és mindenen képes volt megsértődni.Mondtam neki,hogy ha nem változik vége.Hát nem változott...megmondtam neki,hogy nem lesz ez így jó tovább és,hogy maximum csakbarátok lehetünk.Azóta nem hallottam felőle.

csak barátok*

Elegem lett abból,hogy csak én teperek a kapcsolatért ő meg msagasról beleszarik az egészbe,mert csak pótlék voltam neki,hát kiadtam az útját,megérte mert azóta boldog párkapcsolatbna élek...

Kb ugyanaz volt, mint az első válaszolónál, mondtam neki, hogy változzon meg a kedvemért, mindig megígérte, hogy megváltozik, de pár nap múlva kezdődött elölről az egész féltékenykedős hiszti. Egyik találkozónkon mondtam neki, hogy ebből nekem már elegem van, úgyhogy tartsunk szünetet, és ha nagyon hiányozni fogunk egymásnak, akkormajd újra összejövünk (nem akartam kimondani, hogy szakítsunk, mert szerettem, csak már tiszta ideg voltam, megkeserítette az életemet a sok cirkuszolás). Azt mondta, oké, ennyiben maradtunk, másfél hét múlva meg már új barátnője volt...

A vicc az egész sztorimban az volt hogy éppen akkor mikor elegem lett belőle nem cisnált akkora disznóságot... Mmegcsalt többször, csúnyán beszélt velem, sz*rt rám, mindent elkövetett amit nem kellett volna, én meg mindent benyeltem...Aztán egyszer volt egy kisebb vitánk, mert megint nem figyelt rám, és megint úgy beszélt velem mint egy kutyával. Kifejtette, hogy neki igazából én azért nem vagyok tökéletes, mert valami hiányzik belőlem, ami az egyik isermősében megvan, és neki az tetszik benne. Én fogtam magam, kiszálltam a kocsiból, és annyit mondtam hogy akkor menj hozzá. Utána nem voltam hajalndó beszélni vele egy ideig... Aztán könyörgött, de bennem valami elszakadt..éreztem hogy már csak a megszokáshoz ragaszkodom, és nem akartam hogy hozzám érjen. nem volt egyzserű menet, mert a megszokás nagy úr, de hálisten ahoz képest eég gyorsan túltettem magam rajta.

Borzasztó féltékeny volt, teljesen kisajátított magának, valamint nem voltam hajlandó vele lefeküdni, mivel még nem éreztem azt, hogy szükséges lenne, ennek következtében folyton a külsőmre tett megjegyzéseket. Mellesleg nem voltam hozzávaló külsőre sem, mert nem volt az a hűdejó pasi(nem nagyképűségből, de nem illett hozzám). Ezek után épp elég volt egy apró vita és ekkor kimondtam, hogy vége.

Én is a szakításon gondolkozom mostanában, csak nálam nehéz a helyzet, mert nincsenek nagy problémák, nem féltékeny, nem hisztis, nem csal meg, nem bánt, de mégse érzem magam boldognak mellette. Nem érzem úgy, hogy ő az igazi társam. De ok nélkül viszont nem vagyok képes szakítani...

És amig nem lesz okod adig őt kihasználod,mert valaki kell?Inkább oknélkül szakíts,mint sunyin várod a jobb partit melette...

Nem várom sunyin a jobb jelentkezőt, mert lenne akár most is, csak sajnálom kidobni ok nélkül.