Képtelen vagyok megbocsájtani! Mit tehetnék, mi lehetne a megoldás?

Az, hogy valaki meghal a posta előtt mert éppen oda tartott mert ott volt dolga nem éppen ugyanaz mikor valaki lusta gyalog hazamenni az iskolából...

Bunkó dolog volt, hogy a bátyja az arcába vágta, de igaza volt.

16:10

Akkor legyél boldog ezzel a hozzáállásoddal..csak nehogy egyszer hasonló cipőbe kerülj, és meglásd, mit érez az ember..lehetne egy kis empátia benned, és lehetnél kevésbé korlátolt is, nézhetnéd máshogy a dolgokat.

Korlátolt? Én?

Véletlenül sem az aki abba burkolózik, hogy emberek minden nap meghalnak és senki nem tehet róla...

Te is éljél tovább szépen az álomvilágodba. Csak nehogy egyszer felébredj... Nem esne jól amit látsz...

16.16

Tehát akkor a te világodban minden 15 éves kislány, aki megkéri az édesapját, hogy jöjjön érte az iskolába potenciális gyilkos? Ugye most érzed a csúsztatást? Ugyanez érhető tetten a te okfejtésedben...

"nem szoktam ilyen stílusban kommunikálni de az az őszinte véleményem, hogy te egy igazi t.hó se.gfej vagy!"

Miért is vagyok t.hó se.gfej? A kérdező bátyjának alaptalan a vádaskodása, de a kérdező legbelül nem érzi alaptalannak különben nem érezne még mindig ekkora gyűlöletet iránta! Meg tudnák beszélni a dolgot.

"Egyszerűen megvetem őt ezért és gyűlöletet érzek iránta. Ő is, én is egyetemre járunk. Nem bírok itthon lenni, minden nap látni."

Felkavarja a gondolat hogy "mi van ha mégis én tehetek apánk haláláról?". Pedig nem szabadna önmagát hibáztatnia.

Ezért vagyok tahó?

Első válaszoló, az a helyzet, hogy te vagy az, aki egy álomvilágban él. Egy fekete-fehér, szépen megideologizált álomvilágban. Egy másik ember halála azt hiszem a legnagyobb terhek egyike, amit egy ember viselhet. Szinte biztos vagyok benne, hogy a te életedben eddig még közelről sem merült fel ehhez hasonló szituáció. Teljesen nyilvánvaló, hogy a kérdező nem tehet arról, hogy az apja meghalt. A te személyiséged borzasztóan destruktív, magyarul csak pusztítasz magad körül, a fekete- fehér kis világnézetedből kifolyólag. Persze nem mindenkit pusztítasz, csak az arra adott esetben érzékenyeket: jelen esetben egy 20 éves fiút, aki olyan élethelyzetben van és olyan nagy mélységű élettapasztalatnak van a birtokában, aminek te nem valószínű, hogy valaha voltál. Mégis nagyon veszélyesnek találom a személyiségedet, mégpedig elsősorban saját magadra nézve. Ugyanis ez a 20 éves fiú egy ilyen élettapasztalat által olyan közel juthat magához és az önszeretethez, önmegbocsájtáshoz, amit te el sem tudsz képzelni. Azért gondolom ezt, mert támadsz és bántasz másokat,nem szeretettel fordulsz oda máshoz, és ordít, hogy sajnos magadhoz a legkevésbé. Ha ilyen helyzetbe kerülnél, akkor valahogyan megpróbálnád megbüntetni magad? Nem tudom elképzelni, hogy önmegbocsájtás bármiféle képességének birtokában légy. Sajnállak.

Kérdező.Egyetértek azzal, hogy elfojtod azokat az érzéseket, hogy esetleg te tehetsz róla. Ezekkel meg kellene próbálni szembenézni.Remélem arra a következtetésre jutsz majd egy nap, hogy:

semmi közöd nics ahhoz, hogy apukád meghalt, csak egy logikai hiba, amit a bátyád mond. Ha nem hívod, hogy jöjjön érted, akkor ez máshogy is bekövetkezhetett volna. Te azért nem tehetsz erről, mert semmiféle bűnt , semmiféle hibát nem követtél el, csupán odahívtad.Ne bántsd magad, merd elhinni, hogy nem tehetsz róla.

A bátyád idiótán viselkedett. Olyanokkal vagdalkozott, mint a szerencsétlen első válaszoló,- azzal a különbséggel, hogy az ő fájdalmát, keserűségét, bűnbakkeresését meg lehet érteni- nem mérte fel, hogy ez bárkivel, a világon bárkivel megtörténhetne, hogy odahívja az apukáját, érted??Fogadd el a bocsánatkérését, mert a tesód, legyél nagyvonalúbb, mint ő, aki moshatja kezeit, akit még elméletben sem terhel semmi .