Miért nincs témám másokkal?

Sajnos a 15:55 ös válaszolóval kell egyetértenem. Ha lenne egy kis műveltséged akkor simán tudnál beszélni bármiről. Én egy írónővel eltudtam beszélni pedig csak az volt a téma hogy japánban az atomkatasztrófa.

Olvass, nézz filmeket, menj el sétálni ismerd meg a világot

Én is ugyanígy voltam vele, de most mégis valahogy kezd alakulni. Ha el tudod kezdeni valahol a társasági életet (nekem is nehéz volt és még mindig csak az elejénél tartok) akkor már egyre könnyebb lesz. Ha gondolod írhatsz e-mailt.

15/L

Én tökéletesen meg tudom érteni a kérdezőt, mert én is pont ilyen voltam, és vagyok, immár dupla olyan idősen, mint a kérdező! És nem tartom magam műveletlennek, egyáltalán nem azon múlik. Olvasok könyveket, van érdeklődési köröm, stb. Valamiért mégsem osztom meg ezt másokkal. Egyszerűen nem érzem, hogy ezek bárkit is érdekelnének, vagy bárkinek az orrára kellene ezeket kötnöm. Továbbá nagyon ritkán vannak csak olyan korszakaim, amikor agymenésem van, képes vagyok filozofálni dolgokról. Olyankor elviselhetőbb, talán kevésbé unalmas társaság vagyok. Talán itt van a kutya elásva. A filozofálgatásra, vitázásra való hajlam, igény, nyitottság, ami hiányzik. Én gyűlölök vitázni, mert nem is tudok :-) Most különösen ilyen helyzetben vagyok, sajnos egy elég komoly lelki hullámvölgybe kerültem. Most ráadásul szinte semmi nem érdekel, képes lennék napokat úgy tölteni, hogy nem szólok senkihez, és senki nem szól hozzám.

Szóval, engem is mindig idegesített ez a tulajdonságom, de soha nem tudtam komolyabban változtatni rajta. Mindössze egy-két jobb, 1-1,5 évig tartó időszakom volt ilyen szempontból, a 32 évem alatt...

Az emberek általában a véleményüket szokták megosztani egymással - így alakul ki a beszélgetés. Akár a legapróbb dolgokról is. Írod, hogy minek beszélj a filmről. Kérdem én, miért ne? Mindenkinek vannak kedvencei, és nagyon jó érzés megosztani pl. a legjobb jeleneteket egymással. Neked is ez tetszett? Nekem is! Ezért és ezért.

Ott van pl. a Jóbarátok sorozat, amiből mi rendszeresen idézgetünk egymásnak és nevetünk rajta. A beszélgetés pedig úgy alakul ki, hogy egy dologról a másiknak eszébe jut egy sztori, aztán arról valaki véleményt mondd, vagy eszébe jut egy újabb dolog róla és így tovább.

Szerintem az is benne lehet a dologban, hogy már görcsösen azon gondolkodsz, hogy húú, most mit kellene mondani - ezáltal nem figyelsz oda a beszélgetőpartneredre, ergo nem tudsz reflektálni sem arra, amit mond.

Vedd kicsit lazábban, és nézz Jóbarátokat :) Ott elég sokat beszélgetnek az élet mindenféle dolgairól :)

A legjobb megoldás arra, ha nincs témád és nem tudsz miről beszélni, ha el se kezdesz beszélni... csak kérdezz! Kérdezd meg hogy van, mit csinált ma, csinál holnap... aztán kérdezz bele abba, amit mond.

Kérdezd meg miért... Kérdezd az érzéseiről, a gondolatairól, a kapcsolatairól... stb

És miközben kérdezel lesz témád.