Van okom félni? Miért kezdtem el félni?

Félek..Pedig soha nem féltem.35 éves nő vagyok.Budapesten születtem,és ott is éltem.(X.ker) Nem járok küzdősportokra,de mindig "éles" volt a nyelvem,és ha olyan helyzetben voltam,meg tudtam magam védeni..

Pár éve Angliába költöztem(egy akkora városba,mint mondjuk Miskolc).Múlt hétig nem is volt semmi gondom..Élveztem az életet,dolgoztam,és boldog vagyok..

Olyan helyen dolgozom ahol két műszakba járok dolgozni.Ha délutános vagyok akkor este 10-ig vagyok bent.A munkahelyem a lakástól fél óra gyalogút..Voltaképpen végigsétálok a Raudbourne streeten ahol utcai lakások,és kisebb üzletek vannak.Majd átsétálok a vasúti alagúton ami elég rövid és az első utcában lakom..Ez olyan 30 perc gyaloglás..Busszal nem tudok közlekedni,mert este már nem jár busz..Eddig nem is volt gond.Hazafelé jövet bekapcsoltam az mp3-at és sétáltam..Hétfőn délutános műszakomat kezdtem.Kedden az egyik angol kollégám egyszer csak megkérdezte,hogy én nem félek -e egyedül olyan késő hazajárni? Mondtam hogy nem,de miért?

Majd elmondták,hogy az elmúlt 2 hétben 3 embert is elraboltak (a harmadikat vasárnap este) és eddig csak egy holttest került elő..A másik két lányt még keresik.(az egyik lány mobilját a város határán lévő erdőben találták meg)Mesélte a kollégám,hogy a rádió (nekem nincs sem angol rádió,sem angol tévécsatornám) bemondta,hogy hétfőn este olyan 10,és fél 11 óra tájban egy nőt akartak elrabolni a Radbourne streeten.Egy furgonba akarták erőszakkal berakni,de a nő sikoltott és valahogy kiszabadult a kezük közül,ezért gyorsan az első háznak az ajtaján szinte beverte,hogy segítsenek neki..Az elrablói így elmenekültek.Kiderült,hogy a kollégám igazat mondott.Ekkor eszembe jutott,hogy akár én is lehettem volna az áldozat mert minden nap ugyanabban az időben ugyanott járok haza...Majd rájöttem,hogy képtelen lennék megvédeni magam,hiszen míg otthon az éles nyelvem megvédett,itt kint nem tudok annyira angolul,hogy akár szóban de tudjak védekezni..Kedd óta ne merek hazamenni egyedül..A párom értem jön,de ha ő is délutános lesz akkor nem tud értem jönni..Egyszerűen elkezdtem félni,és rájöttem nem akarok idegen országban meghalni vagy nem akarom,hogy egy olyan helyen ahol csak vendégmunkás vagyok bármi bajom történjen..Tegnap arról beszélgettek a kollégák,hogy szerintük az egyik lány már biztos nem él..aki vasárnap tűnt el azért még imádkoznak..Megkérdeztem,hogy Angliába mennyire jellemző az ilyen elrablások..Hát a 8 órás munkaidő alatt jócskán meséltek történeteket,amiktől égnek állt a hajam..Ma már a gondolataim azon forognak,hogy miképpen vegyem rá a páromat,hogy adjunk fel mindent és menjünk haza..Otthon nem féltem...

Vagy csak túl friss a hír,túl közel vagyok hozzá és ezért félek??Ti mit tennétek? haza mennétek vagy maradnátok..

köszönöm hogy elolvastátok..