Anyós vagyok és a menyemmel és a fiammal vannak problémáim. Mit tegyek?
Fiam vállalkozó. KAmionozik. Hol van munka, hol nincs. Télen szinte soha sincs és nyáron sem mindig. Menyem, aki még nem is a felesége a fiamnak, csak itt laknak együtt már 5 éve, pénztáros. Közben főiskolára jár és angolul tanul. Ritkán van itthon.
Egy kétszintes 6 szobás családi házban élünk. Férjem meghalt két éve. Én szinte egyedül tartom fenn a házat, amin jelzálog is van, mert a fiamnak saját kamion kellett és igy tudott hitelt kapni, hogy jelzálogot vettünk fel a férjemmel a házra. Nem tudtuk, hogy hirtelen, 60 évesen meg fog halni.
Egyedül fizetem a vizet, villanyt, gázt és mindnet. Ők még egy WC papirt vagy egy fogkrémet sem vettek. A pénz, amit keresnek megy a különböző hitelek törlesztésére. Ugyanis kisfiam 30 évesen sem érti meg, hogy nem megy a vállalkozása és ott kellene hagyni és elmenni valakihez alkalmazottnak. De ő nem megy. A maga ura akar lenni és neki ne parancsoljon senki. Igy viszont az egyik hitelt veszi fel és azzal fizeti a másik hitelt. Mindehová kocsival járnak. Külön külön, mert menyemnek is van kocsija.
Én már arra is gondoltam, hogy nem fizetem a számlájaikat. De akkor kikapcsolnának mindent és még a házat is elárvereznék. Miért nem értik meg, hogy ez is nem jó?
Amiért most irok az volt ráadásul, hogy a menyem az orrom alá dörgölte, hogy 5000 Ft lett a mobilszámlám. Nekik persze 15-20 ezer forint szokott lenni, de az nem számit. És egyedül a mobilt fizetik ők. Vagyis most kénytelenek voltak 5000 Ft-os számlámat kifizetni.
De én meg közben fizetem a 40 ezer Ft villanyt, a valutában levő jelzáloghitelt, a viz számlát, amikor itthon lemossa a kamionját, bevásárolok, kaját veszek és lassan úgy érzem, kitúrnak a saját házamból, amit a férjem és én 30 éve a saját két kezemmel épitettünk.
Eladni nem tudjuk a hitel miatt, ők nem tudnak elköltözni én meg nem birom tovább fizetni az ő számláikat is a nyugdijamból. És ha szólok, akkor a kedves menyem, akit úgy szerettem, mintha a lányom lenne, közli velem, hogy anyagias vagyok és nem neki fizetek, hanem a fiának. Ő meg megérdemli, nem? És egyikük sem kérte, hogy fizessek. De akkor mit csináljak? Ezért most ők vannak megharagudva és nem sértődőset játszanak. Ha itthon vannak, nem is szóllnak hozzám. Én meg már legszivesebben elsirnám magam. Félek, hogy elveszitjük a házat és mehetünk a hid alá. Mert a fiam nem hallgat rám, csak a barátnőjére. Már olyan sok tartozása van, hogy pl. évek óta nem tudja kifizetni az APEH felé az adóját. Erre minden évben jön a kamat és ahelyett, hogy valamit törlesztene, inkább ujabb és ujabb hiteleket vesz fel. Félek. Jogosan?
Hadd reagáljak egy közbenső kommentedre:
"öregkoromra"
63 évesen talán alig vagy túl életed delén.
Felnevelted a gyerekeidet, eltemetted a férjedet, gondoztad az anyádat, erőn felül, érdemén felül segítetted a fiadat - nem kell már tenned másokért semmit. De magadért igen! Biztos, hogy ennyi másokkal való törődés mellett nem gondolhattál eleget magadra. De magaddal is törődnöd kell most már. Ez inkább kötelességed, minthogy magyarázkodnod kéne miatta.
63 évesen a mai világban még nem vagy öreg, hanem eljött (vagyis, ha megoldódnak végre a dolgaid, eljön)
az idő, hogy magadra és az szépségei is gondolj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!