Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mikor van az a pont, ahol már...

Mikor van az a pont, ahol már a gyermeknek jobb apa nélkül, mint teljes családban felnőni?

Figyelt kérdés
Férjemmel van egy két éves kisfiunk, a második babánkat várjuk. Ő is nagyon várja már az új családtagot, de a kisfiunkkal mostanában tűrhetetlen módon bánik. Gondoltam átmeneti állapot, stresszes a melója, sokminden összejött mostanában, naponta szóltam rá eleinte szépen, aztán csúnyán. De a fiunkon úgy látom, hogy egyre labilisabb és a helyzet nem változik. Az utóbbi időben csúnyán összeveszünk ez miatt, a végén pedig még én vagyok a rossz anya. Hiába próbálom türelemre inteni, elmagyarázni neki mire jó a következetes de szeretetteli nevelés, nem érti. Egyre durvább dolgokat csinál, és én már úgy gondolom, talán jobb lenne a fiunknak ha apuka nem lenne velünk. A szívem szakad meg, mert velem nagyon kedves a férjem, nagyon szeretjük egymást, nincs is köztünk ezen kívül semmi gond. Adjatok kérlek tanácsot, mit tegyek? Adjak neki ultimátumot? Mit lehet eltűrni, mikortól van az hogy a gyerek érdeke a csonka család?
2011. márc. 24. 15:41
1 2 3 4
 21/36 anonim ***** válasza:
100%
Nagyon komoly ultimátumot adj neki, ez legyen a minimum…Lehet ő most úgy gondolja, hogy bármit megtehet, mert 1 gyerekkel plusz terhesen úgysem fogod elhagyni… Ez hatalmat ad neki… Márpedig én biztos megmutatnám neki, hogy ha nem változik, akkor majd él egyedül, és nem lesz útjában a gyerek… Közöld vele, ha nem változik, elhagyod… De csak akkor mondd ezt, ha úgy gondolod, valóban megtennéd… Mert ha csak üres fenyegetés, akkor az sokat ront a helyzeteteken… Még magabiztosabbá válik… Egyébként rád sosem emelt kezet?
2011. márc. 24. 16:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/36 A kérdező kommentje:
Igen, tervezett gyerek volt, hónapokig próbálkoztuk, mire sikerült teherbe esnem. Szokott vele néha kergetőzni, meg játszani, olyankor olyan jó nézni őket és a fiam boldogan nevet és azt gondoltam, talán nincs nagy baj (nem veri úgy erőből, vagy értitek, nem egy állat), talán csak nem tudja hogy kell egy kisgyereket kezelni. Az én hibám is, sokszor magyarázom neki, hogy nem jó ahogy csinálja, de nem mindig mondom el, hogy kéne helyesen csinálnia. De ha magától nem érzi, hogy amit csinál az mély nyomokat hagyhat a kicsiben, akkor azt hiszem nincs min vacillálnom. Nem a homokba dugni akartam a fejem, de aki jó házzasságban él, az sem lépne le egyből, mert apa kicsit ingerlékenyebb mostanában, talán inkább megpróbálná megoldani valahogy. Nem? Én így gondoltam mostanáig, talán rosszul. És rosszul is érzem magam ez miatt piszkosul. Nem egyszer vonultam be a gyerekszobába a fiammal, vagy vittem el otthonról, hogy kíméljem amíg apa lenyugszik. Most volt elég, csak megerősítést akartam, hogy helyesen döntök-e, ha elszakítom az apjától.
2011. márc. 24. 16:31
 23/36 A kérdező kommentje:
Sosem emelt rám kezet, velem még csak nem is beszélt csúnyán. Az igaz, hogy megbántani nagyon meg tud, de egy kapcsolat sem tökéletes. A fiunk is csak akkor kapott egyszer egy nagyobbat, úgy nézett ki, meg is bánta. Nem üt nagyot a kezére, csak ordít mint a hülye, káromkodik, kisfiam pedig moccanni sem mer, aztán mikor odajön hozzám, csendben pityereg. Egyre többször pityereg apróságokon, nem az a tipikus álhiszti, tényleg megbántódik. Nem is érti sokszor mi történik. Ilyenkor én is kiakadok.
2011. márc. 24. 16:38
 24/36 A kérdező kommentje:
Ami a legjobban bánt, hogy a fiam már úgy beszél, mint az apja. Leejt valamit és azt mondja: "büdös p.csába". Ha esténként a játékait rendbe rakjuk, ügyesen pakol és mondja: "helyére sz.rjaimat" A játszótéren egy kifiúnak beszólt hogy "húzzinnen", mert a kisfiú el akarta venni a helyét. Helyre lehet ezt még hozni apával vagy anélkül?
2011. márc. 24. 16:43
 25/36 anonim ***** válasza:
Költözz haza a szüleidhez, vagy bárhova, ideiglenesen. Ijessz rá. Lehet, hogy kapcsol, és minden rendbejön.
2011. márc. 24. 16:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/36 A kérdező kommentje:
Szüleimhez nem megy az odaköltözés, külföldön élek, biztos munkám van, bár nem keresek sokat, de nem hagynám itt, otthon olyan bizonytalan minden. Itt nincs senkim akihez mehetnék, de van spórolt pénzem, albérletbe tudnék költözni, az is hetekig eltartana. Szóval a pakolok és megyek az nem megoldható. Ultimátumot tudok adni, ha nem változik meg azonnal és tartósan, akkor elköltözünk, amit úgy érzem be is tartanék. Csak attól félek, hogy egy darabig megváltozik, aztán kezdődik minden előről. Akkor meg mi értelme volt várni?! Nagyon el vagyok keseredve. Nem tudnám mással elképzelni az életem, de a fiamért bármit!
2011. márc. 24. 17:02
 27/36 anonim ***** válasza:
100%

Hát nem egyszerű a helyzeted...nagyon sajnálom, hogy így kell élned. :(

Sajnos ebből a gyermek nem fog jól kijönni...2 évesen már utánozza a rossz dolgokat, amiket apjától hall.

Plussz: ahogy nő egyre több gond lesz vele (ha jó gyerek, ha nem) és ha ne adj isten (melyik gyerekkel nem fordult elő???) tényleg galibát csinál az oviban vagy suliban?? Akkor megveri majd a férjed? Mert annál bosszantóbb dolgokat is tud művelni egy gyerek, mint hogy útban van, vagy a játékait útban hagyja vagy bepisil.

Ne csak a mostani szitud határozza meg a döntésed, hanem gondolj a jövőre is. Mire szegény gyerek meg tudna lépni otthonról a legjobb esetben is 16 év eltelik ebben a terrorban. Ami nem kevés!!

Vagy már előbb elszökik, beáll vmi bandába, drog, alkohol, bűncselekmények...

Persze ez nem törvényszerű, de a szülőkkel való konfliktus errefelé is sodorhatja az embert.

Most egy ijedten szipogó kisfiút látsz benne, de mi válik az apai terror hatására majd belőle? Ezt is mérlegeld.

Egyébként meg, ha veled tökéletes férj a párod akkor miért nem lehet rá érzelmileg hatni? (Ha szeretsz ne tedd ezt a fiúnkkal..stb) Biztos, hogy köztetek is minden rendben? Vagy csak Te viselsz el túl sokat?

Gondolkozz el ezeken.


Sok erőt kívánok!!!


22N

2011. márc. 24. 17:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/36 anonim ***** válasza:

Én írtam az első oldalon, aki hasonlóban van. Én megmondtam neki a hétvégén, lenyugodt néhány nap után egy vita után, hogy nálam kezd betelni a pohár, és erősen gondolkodok, hogy hazamegyek. Én is külföldön lakok, a különbség, hogy még nem dolgozok mióta gyerekek vannak. Anyumékkal kellene lakjak majd, ami szintén elgondolkodtató, de lehet, hgoy meglássa, hogy megteszem, megfogom tenni. A gyerekek ott mehetnek elsőbe és oviba jövőre, és egy év alatt meglátjuk ki miben akar tud változtatni, vagy egyszerűen nyugodtabbak vagyunk külön, mert a gyerekeknek az a fontosabb. Még kicsik, és imádnak mamáéknál lenni, és nem tűnne nekik úgy, hogy apu viselkedése miatt mennénk. Nagyon gondolkozok ezen mostanában. Inkább előbb próbáljam ki, mint később, a gyerekeknek később rosszabb lehet. Főleg mert külföld, és távolság. Te hol élsz most ?

Mindenesetre még az idei suli végéig beszélgetünk majd néhányszor és meglátjuk. Nálatok a gyerek már kezdi átvenni a stílust, az nálam nagyot emelne a dolgon a különmenés felé. Mi itt nem tartunk, és azért ennyire talán nem durva a helyzet, mégis agyalok. Én is köszönöm a válaszokat !

2011. márc. 24. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/36 A kérdező kommentje:
Kedves utolsó Válaszoló! Mi Angliában élünk 5éve. Biztos, hogy itt is maradok. Nekem már itt van az életem, a fiunk ide született. Én nem várok őszig, nyár végén születik a kisebbik babánk, nem akarom ezt megvárni a döntésemmel. Ha mennem kell, megyek még mielőtt megszületik, hogy nyugodt környezetbe szülessen, hogy ne pici babával kelljen hurcolkodnom, hogy nehogy pici babával már ne legyen esélyem hurcolkodni.
2011. márc. 24. 17:34
 30/36 anonim ***** válasza:

Én elhagynám, nagyon durva dolgokat írsz. :( Úgy gondolom, az egész abból ered, hogy úgymond a gyerekek miatt vagytok váltott műszakban. Emiatt nem találkoztok eleget, gondolom, szexet sem kap eleget a férjed. (ami nem a Te hibád, nem ezt akarom kihozni belőle) Azért haragszik szerintem a gyerkőcre, mert végül is miatta van így ez, hogy keveset találkoztok, minden. Persze sokan mások is csinálják, normális embereknél ebből nincs gond, még ha nehéz is. Ha tényleg semmi nem használ, el kell válni, mert rossz belegondolni, milyen felnőtt lesz így a fiadból. Sírok, mert arra gondolok, az ilyen gyerekkor tönkre vág egy embert. Párom is emiatt lett lelkileg sérült tinédzser, majd felnőtt. Köszönhetően az apjának és az anyjának, hogy gyáva volt elválni tőle. Szorongó, komplexusokkal és önértékelési zavarral küzdő felnőtt... Nem akarhatod ezt a kicsi fiadnak!

22L

2011. márc. 24. 19:40
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!